Az éghajlatváltozásból eredő kockázatok azonnali cselekvést igényelnek. A felügyeletek és a biztosítók számára nagy erőpróbát jelent a klímakockázatok hatásának teljes körű felmérése, és annak meghatározása, hogy a biztosítók képesek-e teljesíteni a biztosítási kötvénytulajdonosokkal szembeni kötelezettségeiket. Az MNB stratégiai célul tűzte ki, hogy a jelenleginél lényegesen erőteljesebben támogassa a környezeti fenntarthatóságot a pénzügyi termékeken és szolgáltatásokon keresztül.

A hőmérséklet és a tengerszint emelkedése, a természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárási események elszaporodása és egyre súlyosabb következményei egyértelműen hatással vannak az emberi, társadalmi, környezeti és gazdasági rendszerekre. Globális világunkban az ún. klímakockázatok – azaz az éghajlatváltozásból vagy klímaváltozásból eredő kockázatok – globális kihívásként, átfogó, világméretű fenyegetettségként jelennek meg. Az erre adott globális válasznak széles körű hatása lehet a világgazdaság és a pénzügyi rendszerek szerkezetére és működésére, így kellően kiterjedt vizsgálódásra és szemléletváltásra, továbbá megnyugtató válaszok megtalálására van szükség.

Az éghajlatváltozásból eredő kockázatok megjelenése a biztosítási szektorban viszonylag új területnek számít, bár nem teljesen ismeretlen tárgykör.

• A katasztrófa kockázatok eddig is jelen voltak a szektorban, viszont a nem professzionális felhasználónak többnyire csak a biztosítási termékekből való lehetséges kizárásokat jelentették, mint pl. árvíz, földrengés.
• A klímakockázatokra és azok hatásaira a pénzügyi stabilitás részeként, rendszerkockázatot jelentő tényezőként kell tekinteni.

Vizsgálandó tehát a biztosítók tőkemegfelelése, azaz, hogy hosszabb távon is rendelkeznek-e a tevékenységükhöz szükséges szavatolótőkével.

A klímakockázatokhoz kapcsolódó feladatok összetettek: azonosítás, illetve a hatásokból eredő kockázatok – amelyek megjelennek a biztosítók kockázatkezelésében és a tőkemegfelelésben – feltérképezése megfelelő adatgyűjtésre támaszkodva.

A biztosítási szektorban megszokott a hosszú távú adatok gyűjtése, elemzése.

Abból felmérhetők az éghajlatváltozásból eredő kockázatokra vonatkozó információk, és az azokból levonható következtetések, valamint, hogy milyen további adatokra lehet szükség a lehető legjobb válaszokhoz, a felmerült problémák megoldásához.

A biztosítási szektortól elvárt a megfelelő kockázatkezelői magatartás, hiszen a pénzügyi piacon egyszerre lépnek fel „kockázatot viselőként” és befektetőként, egyúttal kizárólagos szakértők a klímakockázatokkal szembeni lehetséges biztosítások árazásában, a kockázatokkal szembeni ellenálló képesség megteremtésében.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos fogalmak, IAIS alapelvek alkalmazása

A Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS,) alapelveiben  (ICPs) megtalálhatók azok a kapaszkodók, amelyek segítségül szolgálhatnak a klímakockázatok kezelésében.

A biztosítási felügyeletek és maguk a biztosítók is erőfeszítéseket tettek az éghajlati kockázatok jobb megértésére.

Az éghajlatváltozásból eredő kockázatok azonnali cselekvést igényelnek, cél a negatív tendenciák feltartóztatása vagy visszafordítása.

Mindenekelőtt tisztázandók a vonatkozó fogalmak és a prudenciális kockázatok: kezelni kell a fenntarthatóság, éghajlatváltozással kapcsolatos, környezeti, felelősségbiztosítások, fizikai és az ún. átállási („az átmenetet szolgáló időszak”) kockázatokat. Többnyire behatárolt szabályozási és felügyeleti mozgástér áll rendelkezésre, hogy a figyelmet az új éghajlatváltozási kihívásokra összpontosítsák. A prudenciális kockázatoknál a felügyeletek feladata, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a jelentős pl. underwriting risk, befektetési, likviditási, működési, reputációs és stratégiai kockázat kezelése érdekében, amely hátrányosan érintheti a biztosítási kötvénytulajdonosokat és veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást.

Az IAIS az utóbbi években szintén nagyobb hangsúlyt fektetett a klímakockázatok kezelésével kapcsolatos kérdésekre. Mindez számos ICP-ben is tetten érhető, mint pl. Felügyeleti felülvizsgálat és jelentéstétel (ICP9), Vállalatirányítás (ICP7), Kockázatkezelés (ICP8 és ICP16), Befektetések (ICP15), Nyilvánosságra hozatal (ICP20), de akár az Értékelési és tőkekövetelményekre vonatkozóak (ICP14 és ICP17) is megemlíthetők.

A felügyeleti felülvizsgálati és jelentési keretrendszert fedi le az IAIS ICP9 alapelv, ennek részleteit szintén indokolt felülvizsgálni a klímakockázatok értékelése szempontjából. Ebbe beletartozik a felügyeleti felülvizsgálati tervek készítése is, figyelemmel arra, hogy mennyire változó és összetett kockázatok kezelését jelentik az éghajlatváltozás hatásaiként megjelenő kockázatok. Ezek értékelésekor meghatározó továbbá a lényegesség megítélése. Általános gyakorlat, hogy a felügyeleti vizsgálódások az éghajlatváltozásból adódó kockázatnak a más prudenciális kockázati osztályokra gyakorolt hatását értékelik, nem pedig külön kockázati kategóriaként tekintik. Az ICP9 a jelenlegi formájában is jól hasznosítható, ahol integrálni akarják az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokat a felügyeleti felülvizsgálati programokba és eljárásokba, bekérve a szükséges számszaki, illetve nem számszaki (ún. szöveges) információkat ezen kockázatokról, továbbá nyomon követést is alkalmaznak.

Szót kell ejteni az ICP19 Üzletvezetés (üzleti magatartás) alapelvről is, amely fontos szerepet játszik a jó hírnév megítélésében és a „greenwashing” (zöldre mosás, amikor egy cég hamisan környezetbarátnak tetteti magát) kockázata szempontjából.

Mindenképpen elkerülendő ugyanis, hogy egy tudatosan rossz, de legalábbis félrevezető információ közlése miatt egy adott vállalat termékei vagy szolgáltatásai környezetbarátnak tűnjenek,

és ezen a hamis benyomáson alapulva, a biztosító vezetése megfelelő befektetésnek tekintse az abban való részesedést.

A felügyelés oldaláról felmerülő kérdések

A hatékony felügyelés célja, hogy segítsék az időjárással összefüggő katasztrófák pénzügyi következményeinek elnyelését (a kockázati kitettségekkel szembeni ellenálló képesség javításával). Ennek érdekében elegendő erőforrásra van szükség, beleértve a megfelelő képzettségű felügyeleti munkaerőt is. Mivel az éghajlatváltozásból adódó kockázatok felmérésének módszertana még folyamatosan fejlődik, az e feladatot ellátókat támogatni kell képességeik javításában: tananyagok, elemzések pl. külső forrásból, együttműködve különböző, szintén érdekelt nemzetközi szervezettel, tudományos intézettel, szakértővel.

Az ICP értékelési módszertanában is kiemelt tárgykör, hogy a biztosításfelügyelet hatékony rendszeréhez számos előfeltételnek kell megvalósulnia:

• a stabil és fenntartható makrogazdasági és pénzügyi ágazati politika (szén-dioxid-árazási rendszer);
• fejlett állami infrastruktúra (az éghajlatváltozással foglalkozó programok; építési szabályzatok);
• a hatékony pénzügyi piacokat és a fenntarthatóságot segítő standardok alkalmazása;
• fegyelmezett pénzügyi piac (független, összehasonlítható, hozzáférhető fenntarthatósági minősítések).

A felügyeleti célkitűzések megvalósításához tisztában kell lenni ezekkel a kategóriákkal és azok tényleges vagy lehetséges következményeivel.

Különböző megközelítések alkalmazhatók az éghajlatváltozásból eredő kockázat beillesztésére a felügyeleti munkafolyamatokba. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az ún. dedicated unit megközelítést alkalmazta: külön egység, a Fenntartható pénzügyek főosztálya foglalkozik a klímaváltozás és egyéb ökológiai anomáliák prudenciális vonatkozású hatásaival, kockázataival, továbbá koordinálja az éghajlatváltozásból eredő kockázatok változásával és/vagy a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekkel összefüggő felügyeleti álláspont kialakítását.

A klímakockázatok számszerűsítésére használható technikák és modellek a fizikai kockázatok szempontjából előrehaladottnak tekinthetők, de még a legfejlettebb országokban is korai szakaszban vannak.

A jogszabályi előírásokon alapuló, ma is működő felügyeleti jelentési követelmények szintén tartalmaznak az éghajlatváltozásból eredő kockázatok szempontjából jól hasznosítható adatokat (üzleti stratégia, kockázatkezelési szabályzat, eszközkitettség, stressz tesztek, forgatókönyvek eredményei).  A cél olyan eszköz(ök) fejlesztése, hogy az alkalmas legyen az éghajlatváltozásból adódó kockázatok, és a más azonosított kockázatok kölcsönhatásának feltérképezésére, nyomon követésére, értékelésére és kezelésére.

Az MNB válasza

Több központi bankhoz hasonlóan, az MNB is stratégiai célul tűzte ki, hogy a jelenleginél lényegesen erőteljesebben támogassa a környezeti fenntarthatóságot a pénzügyi termékeken és szolgáltatásokon keresztül. Ennek keretében megjelentette a „Fenntarthatósági jelentés”-t, amely ismerteti a hosszú távon fenntartható felzárkózás kulcstényezőit.

A Fenntarthatósági Index négy fő pillére a környezeti, a társadalmi, a pénzügyi és a reálgazdasági szempontok alapján vizsgálja a nemzetek hosszú távú jólétét meghatározó tényezőket.

A „klímakockázatok” szempontjából a környezeti fenntarthatóság főpillér, a környezetbarát és hatékony energiafelhasználás (megújuló energiaforrások arányának növelése), valamint a zöld és körforgásos gazdasági állapot vizsgálata van fókuszban. Az ún. zöld pénzügyek területén a legelterjedtebb zöld pénzügyi instrumentum a zöld kötvény.

Magyarországon az első zöld kötvényt 2020-ban bocsátotta ki a Magyar Állam, amit több vállalati kibocsátás követett.

A kormányzat és az MNB fenntarthatóság iránti elkötelezettsége a zöld kötvénykibocsátás további bővülését vetíti előre az elkövetkező években.

EU tagállamként a fenntarthatósági közzétételek, az azok teljesítéséhez szükséges standardok előkészítésének és teljesítésének részesei vagyunk (Sustainable Finance Disclosure Regulation – SFDR). Az SFDR legtöbb rendelkezése 2021. március 10-től már alkalmazandó. Az MNB vezetői körlevélben ismertette a szabályok alkalmazásával kapcsolatos elvárásait.