Insurtech: msg.UAP és az AI-vezérelt biztosítás

Az eseményen Andrej Klijne az msg Plaut UAP ügyvezetője mutatta be a Unified Administration Platformot (msg.UAP). Ez a megoldás kifejezetten a biztosítási iparág számára készült, és az egész értékláncot lefedi a termékfejlesztéstől az underwritingon át a kárügyintézésig. A rendszer felhőn fut, mikroszolgáltatás-architektúrára épül, és magas fokú parametrizálhatóságot kínál. Ez teszi lehetővé, hogy a biztosítók gyorsan reagáljanak a piaci változásokra, miközben egyszerűen testre szabják a termékeket és folyamatokat.

Az AI a gyakorlatban is bizonyít: a SwissCaution naponta több mint 3000 ajánlatot alakít át szerződéssé emberi beavatkozás nélkül, köszönhetően az automatizált kockázatértékelésnek és díjkalkulációnak. Az ilyen megoldások nemcsak a költségeket csökkentik, hanem lehetőséget adnak az értékesítőknek, hogy az adminisztráció helyett az ügyfélkapcsolatokra összpontosítsanak.

– mondta el Andrej Klijne.

SAP: új működési paradigma a bankoknak

Az SAP képviseletében Takács Béla, az SAP Hungary banki és nagyvállalati szektorért felelős menedzsere tartott előadást. Elmondta: az SAP évtizedek óta jelen van a magyar bankszektorban, elsősorban háttérrendszereivel. Ma azonban a stratégiájának középpontjába a felhőalapú működés és az üzleti AI integrációja került. A cél az on-premise rendszerek fokozatos migrációja az S/4HANA platformra, amely skálázhatóbb és rugalmasabb architektúrát biztosít a pénzintézeteknek.

Az SAP nemcsak technológiát, hanem transzformációs módszertant is kínál: a LeanIX eszközzel átláthatóvá válik az IT-architektúra, míg a Signavio a folyamatok optimalizálását támogatja.

Ez a kettős megközelítés biztosítja, hogy az átalakulás valódi üzleti értéket teremtsen, ne csupán IT-frissítés legyen.

– mutatott rá Takács Béla.

A felhőalapú működés számos előnnyel jár: skálázhatóság, költségcsökkentés, biztonság, gyorsabb innováció és közvetlen AI-hozzáférés. Az SAP Business AI már ma is támogatja a pénzügyi előrejelzéseket, kockázatkezelést, HR-folyamatok automatizálását és ESG-jelentések készítését. A Joule asszisztens és a Business Data Cloud révén pedig egyszerre növeli az operatív hatékonyságot és a stratégiai döntéstámogatást.

Közös nevező: felhő + AI = versenyelőny

A három előadás üzenete világos: a felhő és az AI kombinációja nem egyszerűen technológiai frissítést jelent, hanem üzleti transzformációt. A biztosítók az adminisztráció és az ajánlatadás automatizálásával érhetnek el áttörést, a bankok az üzleti és IT-transzformáció összehangolásával válhatnak fenntarthatóbbá, a globális pénzügyi szolgáltatók pedig az adatvezérelt működés és a generatív AI révén gyorsíthatják fel az innovációt.

A digitalizáció következő szakasza így nem csupán a működés hatékonyságát növeli, hanem új alapokra helyezi az ügyfélélményt és a versenyképességet is. Azok a pénzügyi intézmények, amelyek most lépnek a felhő és az AI útjára, hosszú távon nagyobb rugalmassággal, alacsonyabb költségekkel és ügyfélközpontúbb szolgáltatásokkal erősíthetik piaci pozíciójukat.

Mivel a banki-biztosítói megoldások világa rendkívül sokrétű, izgalmas és aktuális, ezért a következő két hónapban cikksorozatban bontjuk ki az egyes témákat – érdemes velünk tartani.

Honnan jött az egészségbiztosítás, miért kezdett el pont ezzel a termékkel foglalkozni?

Láttam benne fantáziát. Mivel az állami egészségügyben már régebben is voltak fennakadások – és ezzel párhuzamosan sokan szertettek volna nyitni a magánegészségügy felé – úgy gondoltam, hogy ez egy jó kopogtató termék. Azok az egészségbiztosítások, amelyek járóbeteg ellátásról, kritikus betegségek finanszírozásáról, illetve különféle műtétekről szólnak, már tíz éve is piacképesek voltak, így elkezdtem velük foglalkozni. Akkor persze még nem sejtettem, hogy egy napon ez a szolgáltatás nekem is „jól fog jönni”.

Ma egyértelműen úgy gondolom, hogy a pénzügyi tudatosság mellett az egészségügyi tudatosságot sem ártana fejleszteni.

– vélekedik Bődy István.

Mire gondol pontosan, van esetleg olyan konkrét javaslata, amivel fejleszteni lehetne az egészségügyi tudatosságot? 

Az egészséges életmód – táplálkozás, testmozgás – ma már egyre jobban megjelenik az embereknél, de ez önmagában még kevés. Egy másik szemszögből is meg kell vizsgálni az egészséggel kapcsolatos dolgokat, hogy minden oldalról meglegyen az az információ, aminek birtokában még a saját kezünkben lehet az egészségünk fenntartása.

Engedjen meg nekem egy példát. Nézzük meg a pl. a labdajátékokban látható rendszereket. Van külön koncepció a védekezésre és a támadásra is. A kettő egymás nélkül nem működne, ezeket is össze kell hangolni. Egy jó védekezés adja meg a fenntartható stabilitást a csapatnak, sőt, sok esetben a jó védekezés az első lépése a támadásnak. A támadójáték adja meg mindig azt, hogy még eredményesebbek legyünk.

Ugyanez a tudatosság és szemlélet fontos az egészségünknél is. Ha csak elmegyünk edzeni vagy próbálunk egészségesen étkezni – támadás –, akkor az még nem elegendő, hiszen foglalkoznunk kell az eddigi életvitelünk és a gének adta adottságaink következményeivel is – védekezés –, amiket a testünk a szerveink egy idő után már kezdenek megérezni.  Ezen a területen kellene a legnagyobb nyitottság arra, hogy a meglévő adottságainkat és a múltunk következményeit jól kezelve lehessen kialakítani azt az életmódot, ami az elkövetkezendő életszakaszaink egészségben történő megélésére adják meg a lehetőséget.

Jól értem, hogy a prevenciónak kellene lenni az első lépésnek a tudatosság felé vezető úton?

Igen, jól érti, egyértelműen a prevenció a legfontosabb. Ugyanakkor, itt hoznám be az egészségbiztosítási szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket is, hiszen így van lehetőség megfelelő szakemberek segítségével időben megvédeni az egészségünket és az életünket. Ezen a területen talán a legelső blokk a fejlődésben az árérzékenység, egyéni szinten nem feltétlen tudják vagy akarják megfizetni a szolgáltatásokat az emberek – ezáltal saját magukat zárják ki minden további információból, lehetőségből – persze, ha baj van, akkor már minden pénzt megér, hogy gyorsan és jó kezekbe kerüljön az ember, de az esetek jelentős részében, ezek már későn következnek be. Sajnos nehezen tudják még ma is elfogadni az emberek azt, hogy ezekért külön kell fizetni, hogy ezeket nem lehet megváltani a befizetett adóink terhéből.

Az egészségbiztosításra, úgy kell rá tekinteni, mint egy általányra – mint egy „egészség casco-ra” – ami, segíteni fog – mind szolgáltatásban, mind pénzügyi finanszírozásban –, ha bajba kerülünk.

– magyarázza Bődy István.

Azt is tapasztalatom, hogy sokszor elvi okok miatt nem megyünk orvoshoz: „velem ez úgysem történhet meg” – gondolják sokan, míg mások úgy vélekednek, hogy „az orvos majd biztosan talál valamit”. A helyezt azonban az, hogy az autónkat is átnézetjük utazás előtt és ha a szerelő azt mondja, hogy a fékcső elrepedt, akkor fel sem merül, hogy ezt megvétózzuk, azonnal megjavíttatjuk.

Ha az orvos talál valamit, akkor azt nem azért mondja, hogy költségekbe verjen minket, hanem hogy idejében megoldja a problémát.

– teszi hozzá Bődy István.

Egy szűrő-, vagy kontrollvizsgálat nagyságrendekkel kevesebbe kerül, mint baj esetén – hónapokkal később – egy műtét, ami akkor már elkerülhetettlenné válhat.  Sőt itt nem csak a további költségeket spóroljuk meg azáltal, hogy komolyan vesszük a testünk jelzéseit, hanem konkrétan időt, életet nyerünk.

Mennyire vevők az egészségbiztosításra a hazai KKV-k illetve a multi cégek vezetői? Mennyire van kultúrája az egészségvédelemnek az üzleti világban Magyarországon?

Az üzleti vállalkozások természetesen rendelkeznek különféle biztosításokkal, de jellemzően a legnagyobb értékteremtőkre – azaz a humán erőforrásokara – nagyon ritkán kötnek biztosítást, miközben munkavállalói oldalon erre a juttatási elemre, egyre nagyobb az igény. Munkáltatói oldalon sokszor a többletkiadást látják a szolgáltatások díjaiban, viszont nekem – mindezek ellenére – sikerült szemléletváltást elérnem és több mint hatezer munkavállaót beléptetni a különféle egészségbiztosítási és egészségpénztári programokba. A döntéshozók megértették, hogy itt nekik kell lépni:

Számtalan tanulmány kimutatta, hogy a munkából kieső kollégák miatti veszteség megközelítőleg azonos vagy több esetben magasabb, mint az egészségbiztosításra fordított díj.

– mutat rá Bődy István.

Sajnos még mindig kevés az olyan munkáltató, aki ezzel foglalkozik, pedig a munkavállalók számára juttatásként adott egészségbiztosítás esetén olyan veszélyközösségek jönnek létre, amelyek által az egy főre vetített díj lényegesen kedvezőbb, a kárhányad pedig alacsonyabb lesz, mintha magánszemélyként és/vagy családilag rendelkeznének egészségbiztosítással. A preventív szűrésekkel elébe lehet menni a betegségeknek és minden kezelhetőbbé válik a cégek számára.

Az előbb említett biztosítási szemléletváltáshoz a munkáltatók bevonása – illetve rajtuk keresztül a potenciális ügyfelek edukációja – mennyire járható út? Mennyire tudja ilyen módon elérni az ügyfeleket?

Mint említettem több mint hatezer embert léptettem már be különféle egészségbiztosítási programokba. Nekem az a személyes küldetésem, hogy minél több családhoz tudjam eljuttatni a biztosítási védelmet és így megadni nekik azt a szemléletet, hogy foglalkozzanak az egészségükkel. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy ott legyek a multiknál és a KKV szektorban, hogy erről személyesen is beszélni tudjak. Előadásokat tartok és egyéni konzultációra is lehetőséget biztosítok mindenki számára, aki részese az általam összeállított egészségprogramnak.

Az egészségbiztosítás létjogosultsága abban rejlik, hogy ez nem költséget, nem kiadást jelent a munkáltatónak, hanem épp ellenkezőleg: értéket teremt a munkavállaló felé.

– magyarázza Bődy István.

Nincs annál nagyobb érték egy cég életében, ha a munkatársai szellemi, mentális és fizikális értelemben is egészségesek és motiváltak. Elengedhetetlen, hogy a munkáltatók biztosítsák azt a lehetőséget, amin keresztül képesek odafigyelni magukra a munkavállalók. Ugyanis maguktól nem mennek el minden esetben időben orvoshoz, ha szükséges lenne. Nem akarnak szabadságot vagy fizetés nélküli napokat kivenni az emberek. Ezért inkább halogatják a vizsgálatokat, ami viszont egyértelműen struccpolitika és egy láthatatlan kockázat mindenki számára.

Azt gondolom, hogy ma már a cégkultúra részét kell, hogy képezze az: egészséges életmód, a prevenció, a szűrővizsgálatok és a szakorvosi ellátások biztosítása. Ehhez viszont mindenképp be kell vonjam a cégvezetőket a közös gondolkodásba.

Beszéljünk a pénzről! Tudom, hogy rengeteg mindentől függ, de nagyjából mennyibe kerül most egy egészségbiztosítás? Mekkora kiadást jelent ez a cégeknek?

Ha megnézzük a jelenlegi munkabéreket, illetve egy átlagos kkv vagy multi működési költségeit, akkor körülbelül annyiba kerül, mint egy gomb a kabáton, elhanyagolható. Hozzáteszem viszont, hogy gomb nélkül a kabát értéke sem ugyanaz, mivel a gomb egy „láthatatlan érték”. Az egészségbiztosítás is nagyjából eszerint az analógia szerint működik.

Ha cafeteriába – vagy béren kívüli juttatásként – valaki 10 ezer forint értékben kap pl. közlekedési bérletet az pont ennyit ér: 10 ezer forintot. Viszont, ha ugyanezért az összegért egészségbiztosítást kapna, akkor betegség esetén milliós nagyságrendben is igénybe lehetne venni különféle egészségügyi szolgáltatásokat.

Vajon, ha betegek vagyunk mi a nehezebb, 10 ezer forintért közlekedési bérletet venni vagy kifizetni a kezelések, a műtétek árát?

– teszi fel a kérdést Bődy István.

Hadd válaszoljak erre egy költői kérdéssel, önnek van ezzel kapcsolatban személyes tapasztalata? Úgy gondolom, hogy igen…

2019-ben valami megváltozott, ugyanis kaptam egy agyi infarktust, 2021-ben rákos lettem. Mind a két esetben az mentette meg az életemet, hogy volt egészségbiztosításom.

– emlékszik vissza Bődy István.

Az egészségbiztosítás nem csak azért volt fontos, mert átvállalta a biztosító a pénzügyi kötelezettségeim jelentős részét, hanem mert kaptam időpontokat várólista nélkül is. Pár nap alatt mindenhova eljutottam, a legjobb orvosok a legjobb feleszerelésekkel vizsgáltak meg és ennek köszönhetően maradtam életben. Ha nem lett volna egészségbiztosításom, azt sem tudtam volna, hogy merre induljak el.

Ma már hálás vagyok a sorsnak azért, hogy megtapasztalhattam mindazt, ami velem történt és természetesen azért is, hogy túléltem ezeket a majdnem tragédiákat. Erősebben, magabiztosabban és talán hitelesebben is tudom képviselni az egészségmegőrzésbe fektetett hitemet.

– hangsúlyozza Bődy István.

Én biztosítási tanácsadó vagyok, de az élet úgy hozta, hogy ügyfél lettem. Sok nehéz megélésem volt az életemmel és az egészségemmel kapcsolatban az elmúlt pár évben, de a biztosító fogta a kezem. Amikor ügyfélként megélem, hogy nem vagyok kiszolgáltatott és nem maradok egyedül, akkor az egyfajta garancia az életemre. Ma már nem csak hivatásként tekintek a munkámra, hanem egyfajta küldetésként is. Rengeteg feladatom van, ezért mindent megteszek, hogy mindenki számára biztosítani tudjam azt, hogy: az egészsége legyen a legjobb befektetése – zárja gondolatait Bődy István.

Hamarosan folytatjuk a beszélgetést Bődy Istvánnal a biztosításokról, a következő részben a sportrolói mentorprogramról lesz szó!

Mióta foglalkozik életbiztosításokkal és hogy jött a gondolat, hogy ezzel a szakterülettel is foglalkozzon?

Életem közel felét sportolóként éltem, első- és másodosztályban kézilabdáztam. Mivel 25 évvel ezelőtt még más gazdasági viszonyok jellemezték a sportegyesületeket, ezért muszáj volt mellékállást is vállalni; a sportból akkoriban nem lehetett megélni. 1999-ben vettem egy nagy levegőt és hoztam egy döntést: megszereztem a biztosításközvetítői engedélyt, a különféle mellékállásokat pedig egy komoly főállásra cseréltem! Akkor még nem láttam tisztán, de új fejezet kezdődött az életemben, ami immár 25 éve tart, itt a biztosítási szakmában. Ezalatt az idő alatt két biztostónál is megfordultam különféle pozíciókban. A biztosító mellett, 2008-ban létrehoztam egy saját tanácsadó irodát, aminek segítségével sokkal szélesebb körben tudom kiszolgálni az ügyfeleimet.

A sportolói szemléletemet adaptáltam az üzleti életembe is, és 18 éve vagyok az MDRT tagja és 20-szor voltam az év értékesítője vagy vezetője különböző területeken, amire különösen is büszke vagyok, mert anno egy véletlen folytán kötöttem ki a biztosítónál.

– emlékszik vissza Bődy István.

A munkám során azt tapasztaltam, hogy a KKV szektor egy markáns része, bent ül a multi cégekben. Jellemzően a cégvezetők kisebb családi vállalkozásokat is működtetnek. Az általam készített pénzügyi tervezés kapcsán derült ki, hogy magánszemélyként sokkal inkább vannak kezelve a kockázatok, mint cégvezetőként. Ez a szembesülés hozta létre bennem, hogy a KKV szektor közép-, felső szegmensébe is beleásva magam megnézzem, miként vannak kezelve a kockázatok azoknál a cégvezetőknél, akik kizárólag a saját vállalkozásuk építésén dolgoznak. A kutatásaim nem hoztak meglepetést: óriási hiányosságok vannak ezen a területen.

Mivel saját tanácsadó irodája van, így – KKV-s cégvezetőként – gyakorlatban is tisztában van azokkal a kockázatokkal, kihívásokkal, amelyekre az ügyfeleinek egyébként megoldást kínál. Mi a legnagyobb kockázat jelenleg a hazai társas vállalkozások életében, amire rávilágított a kutatása?

A cégvezető is ember, szeretné megvalósítani az álmait, amiért mindent megtesz. Mer nagyot álmodni és azt megtervezve, lépésről lépésre halad a céljai felé. Tudja mikor és hol kell tartania, ismeri a cégének fejlődési lehetőségeit. Ugyanakkor a várható kockázatokat nem minden oldalról vizsgálja meg. Vannak ügyvédek, könyvelők, biztonsági emberek stb. akik óvják és védik a cég működését. Védenek a jogi szerződésekben rejlő veszélyek ellen, a gazdasági élet útvesztőiben nyújtanak támaszt, vigyáznak a vállalkozásban lévő értékek megóvására. Ugyanakkor a tulajdonosi kör életére és egészségére vonatkozó kockázatot senki sem kezeli. Pedig, ezekben a dolgokban a biztosító van ott mellettük és nyújt biztonsági hálót.

Van egy egyfajta „biztosítási kultúrahiány” a fejekben, sok mindent nem tanítottak meg nekünk, így nem foglalkozunk eleget a biztosításokkal; ez valós kockázat

– teszi hozzá Bődy István.

Egy cégvezető munkája során ugyanazokat a sémákat működteti, mint amit magányszemélyként is megtapasztal. Terveket készít, meghatározza a lehetséges bevételeket és kiadásokat, megtervezi a járulékos költségeket, források után kutat, hogy növekedni tudjon, többlábon próbál állni. 

Lássuk be, a biztosításokkal csak azért foglalkoznak a cégvezetők mert nagyrészük kötelező. Biztosítják a járműveket, az árukészletet, az irodát, egyszóval szinte mindent, csak saját magukat nem.

Milyen esetekben kellene a cégvezetőknek saját magára is biztosítást kötni?

Halálesetre – például. Egy cégvezető halála olyan rendkívüli esemény, ami – a gyászból fakadó, egyébként természetes érzelmi megterhelések mellett – alapjaiban rendítheti meg egy üzleti vállalkozás teljes működését, mind jogi, mind anyagi, mind tulajdonosi oldalról.

Sajnos, a cégvezetők maguk sem tudják, hogy mit nem tudnak.

– mutat rá Bődy István.

Munkámból kifolyólag több ügyvédi irodával is napi kapcsolatban vagyok az ilyen ügyek miatt. A cégvezető halálakor az ügyvédi iroda próbálja „irányítani” az örökösöket, preventív tevékenységet viszont senki sem folytat. Az ügyvédek sem tudják, hogy milyen javaslatokat tegyenek előzetesen a családoknak és a tulajdonostársaknak az üzleti folytonosság fenntartásához.

Mennyire jellemző, hogy érdekellentétek alakulhatnak ki a gyászoló családtagok és a tulajdonostársak között, illetve miből fakadnak ezek az érdekellentétek?

A cégvezető halála esetén az életben maradt cégtárs, valamint az örökösök között több okból kifolyólag is lehetnek érdekellentétek. Bár feltételes módban beszélek, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez nagyon is valóságos helyzet.

Míg a család és az örökösök komoly pénzeket akarnak kivonni a cégből, addig a tulajdonostársak – a működőképesség megőrzése miatt – a kifizetések minimalizálásában érdekeltek.

– hívja fel a figyelmet Bődy István.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy amint az örökösök fellépnek – hogy szeretnének bekerülni a tagjegyzékbe – a többi tulajdonosnak 30 napja van arra, hogy megváltsa a tulajdonrészt. A 30 napos határidő jogvesztő erejű, a társtulajdonosok pedig 99 százalékban nincsenek tisztában ezzel. Nem árt még tudni, hogy a tulajdonrész megváltását csak magánvagyonból lehet finanszírozni, vagyis az öröklés tárgyából nem lehet öröklést finanszírozni.

Anélkül, hogy magát a szolgáltatást konkrétan bemutatná, meg tudná világítani, hogy mire kínálnak megoldást?

Mikor szembesültem azzal, hogy a hazai vállalkozások vezetői mennyire nincsenek tisztában bizonyos láthatatlan problémákkal, elkezdtem még jobban beleásni magam a témába.

Amikor egy cégvezetővel láttatni tudom a valós kockázatot és elmondom, hogy megoldási javaslatom is van, akkor rendszerint nyitottá válnak.

– magyarázza Bődy István.

Először is meg kell határozni, hogy a cégvezető halála esetén mekkora lehet a szóban forgó pénzügyi kockázat. Ehhez egy nagyon alapos cégértékbecslést kell végezni, fel kell tárni a cégvezetők igényeit. Könyvvizsgáló céggel, ügyvédi irodával kell együtt dolgozzunk, hogy a vállalkozás valós piaci értékét meghatározzuk. Amint megvannak a sarokszámok, ezek alapján olyan koncepciókat rakunk össze a cégvezetőknek, amik részben vagy egészben jelenthetnek megoldást számukra. Ennek az aktusnak a dokumentálásában vannak olyan garancia elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy haláleset esetén a biztosítási összegből a tulajdonrész megváltható legyen.

Úgy tudom, a polgári törvénykönyvnek is vannak ilyen esetekre vonatkozó rendelkezései, ezek szerint lehetséges, hogy az örökléssel kapcsolatos jogszabályok nem teljeskörűek?

A polgári törvénykönyv termesztésen tartalmazza az öröklésre vonatkozó jogszabályokat, megadja a kereteket, viszont vannak olyan problémák, amelyekkel a ptk.-től függetlenül is foglalkozni kell, méghozzá preventív módon, az események bekövetkezése előtt. Lehet írni például végrendeletet, de az megtámadható és – mint azt többször tapasztaltam – az örökösök élnek is ezzel a jogukkal. Nem ritka, hogy az utódlás miatt évekig húzódó perek végül maguk alá temetik, az egykor virágzó vállalkozásokat. Előre kell tehát okosnak lenni.

Amit én kínálok, az sok cégvezetőnek lehet megoldás vagy épp részmegoldás. Ha nem beszélnek velem, akkor viszont nincs olyan megoldás, ami mindenki számára elfogadható lenne.

– mondja Bődy István.

A történet akkor kerek, ha a jog adta lehetőségek mellé behozzuk a biztosítási védelmet is, így a kettő egymást kiegészítve, egymást támogatva adja meg azt a végleges „protokollt”, ami szerint a szereplők el tudnak járni az utódlás során. Tudomásom szerint teljes körű megoldást senki sem kínál. Az viszont kétségkívül igaz, hogy a cégvezető halála esetén a felmerülő problémák nagyon nagy részére, mi valódi és működő eljárást kínálunk. A cégvezetők tehát nyugodtak lehetnek, hogy haláluk vagy cégtársuk halála esetén is minden rendben lesz.

Mi a helyezt az olyan cégekkel, ahol csak egy tulajdonos van?

Amennyiben a cégvezető tulajdonos meghal – és nincs kinevezve helyette más – akkor gyakorlatilag az örökösök cégvezetők és tulajdonosok lesznek. Mint újonnan érkezett vezető tisztségviselők azonnal a saját magánvagyonukkal felelnek a cég működési kockázataiért. Egy pillanat alatt el lehet veszíteni mindent. Ha a hozzátartozók nem értenek a cégvezetéshez, ügygondnokot rendlenek ki, aki – a vezetői képességeitől, szaktudásától és kapcsolatrendszerétől függően – vagy tovább tudja vinni a céget, vagy nem. Ilyen esetekben is vannak olyan javaslatainak, amelyek a biztosítás mellett rengeteg másra is kiterjednek annak érdekében, hogy az adott cég a vezető halálát követően is tovább tudjon működni. 

Olvasson tovább! A cikksorozat következő részében,
az egészségbiztosításokról beszélgetünk!

Hogy emlékszik vissza a kezdetekre, a 90-es évekre? Fel tudná idézni az OVB alapításának körülményeit?

Az OVB-s karrierem Drezdában kezdődött 30 évvel ezelőtt. Eredetileg turisztikai területen terveztem elhelyezkedni, de végül a pénzügyi tanácsadásban komolyabb perspektívát láttam. A rendszerváltás után a németeknél is felmerült, hogy „megindulnának” Kelet-Európa felé, többek között Csehország és Szlovákia mellett Magyarországon is terveztek irodát nyitni. Számomra ez egy olyan egyszeri, vissza nem térő lehetőség volt, amit nem lehetett nem megragadni. Elhatároztam, hogy én leszek az első országos igazgató Magyarországon – mindent egy lapra tettem fel.

A pozícióra fiókvezetői szintű embereket kerestek, én már szerencsére korábban elértem ezt a karrierszintet és végül sikerrel járt a jelentkezésem, így kerültem vissza Magyarországra 1993-ban. Eleinte kéthetente ingáztam a két ország között, viszont ez nem működött sokáig. Amikor itt voltam jól mentek a dolgok, amikor visszamentem Németországába minden döcögött, ezért úgy döntöttem, hogy végleg hazaköltözöm. A cég irodája a XII. kerületben, az Óra utcában volt egy elegáns villában, ami abban az időben igazi kuriózumnak számított.

Én mindeközben Mogyoródon laktam a húgomnál, mivel akkoriban még lakásom sem volt Budapesten. Az első ügyfeleimet utcai telefonfülkéből hívtam, mert a mobiltelefon akkoriban ritkaságszámba ment. Az első mobilomat – egy öt és fél kilós Motorolát – egyébként az OVB-től kaptam néhány évvel később. Mai szemmel nézve mindez elég szürreális, visszagondolva azonban akkor ez volt a normális. Így indult Magyarországon az OVB, innen nőtte ki magát azzá a céggé, amit ma ismerünk.

Mi az, ami személyesen motiválta, hogy részt vegyen az OVB magyarországi piacra lépésében? Mi szólította meg, milyen lehetőségeket látott benne?

Tetszett többek között a karrierterv – mert kiszámítható volt -, de leginkább a küldetés fogott meg, amit az OVB megfogalmazott: segíteni az embereknek, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat megismerjék és megértsék. Ezzel igazán tudtam azonosulni.

Mivel az infláció akkoriban 40 százalék körül mozgott Magyarországon, saját ingatlant szerezni lehetetlen volt. Őrültség lett volna banki hitelre ingatlant vásárolni a magas kamatok miatt. Mi viszont mégis szerettük volna valahogy lehetővé tenni, hogy az emberek saját otthonhoz jussanak. Németországban láttam olyan pénzügyi terméket, amely megoldást kínált erre a problémára, ugyanis egy bank és egy biztosító közös terméke volt, és ez rettenetesen megfogott. Nagyon szerettem volna ezt behozni Magyarországra.

Ön közel 30 évig volt aktív OVB-s kolléga. Mi áll e lojalitás mögött?

Kezdjük talán azzal, hogy az emberek elismerésért és persze pénzért dolgoznak, azonban a 90-es években sok cég nem fizette pontosan a jutalékokat, ami akkoriban komoly problémákat okozott. Az OVB viszont sosem csapott be engem, amikor elértem a megcélzott karrierszintet, előléptettek. A jutalékomat pedig annak rendje és módja szerint mindig pontosan kifizették.

Az a perspektíva, amit az OVB kínál a fiataloknak, egy nagyszerű lehetőség. Amikor egy pályakezdő kikerül az iskolából és elkezd dolgozni, általában csak valamilyen kezdő munkát adnak neki. Az OVB-nél ez pont fordítva működik:

A fiatalok a szakamaorientált oktatások mellett komoly pénzkeresési lehetőséget is kapnak, az OVB-nél nem csak „söprögetni lehet a műhelyben”.

– mondja Divéki Zoltán.

Az OVB karrierrendszerében az a csodálatos, hogy – kisebb finomításokat, frissítéseket leszámítva – lényegében semmit sem változott az elmúlt 30 évben, a rendszer váza ma is ugyanaz, mint ami az indulásnál volt. Ez a rendszer bizonyított, a jó dolgokon pedig nem szükséges változtatni.

Ön szerint mi a siker titka? Milyen tanácsokat adna a fiatal generációnak?

A szakmai sikerek eléréséhez két dologra van manapság igen nagy szükség: pozitív gondolkodásra és hitre. Annak idején Németországban a tréningeken rengetegszer elmondták nekünk, hogy:

Nem érdemes még csak belekezdeni sem olyan dologba, amiről azt gondoljuk, hogy nem fog sikerülni vagy nem nekünk való.

– hívja fel a figyelmet Divéki Zoltán.

Önmagunkban hinni a legfontosabb. Elhinni, hogy képes vagyok megcsinálni az adott feladatot, a siker eléréséhez elengedhetetlen. Hogy ki mire alapozza a hitét, azt embere válogatja.Van, aki a képességeiben bízik, van, aki pedig a diplomájára esküszik. Az OVB-nél viszont diplomával vagy anélkül is lehet valaki sikeres. Ezt lehet, hogy sokan közhelynek tekintik, viszont akik itt dolgoznak tudják, hogy ez így van.

Az OVB-nél a lényeg a szorgalom és a kitartás, enélkül nem lehet sikert elérni, mert az OVB-nél erre épül minden.

– mutat rá Divéki Zoltán.

A szorgalom, a kitartás és a hit mellett van-e még szükség valamire a céljaink eléréséhez?

A fentiek mellett ne feledkezzünk meg az álmainkról sem. A képzelőerő rengeteget segített abban, hogy sikeres legyek és elérjem a céljaimat. Amit kitűztem magam elé, előre kigondoltam. Amikor egy probléma foglalkoztatott, az az álmaimban is megjelent.

Sokszor jutott eszembe Leonardo da Vinci, aki a középkorban arról álmodott, hogy az ember egy nap képes lesz repülni. Az emberek nem értették…

– meséli Divéki Zoltán.

Az emberek akkoriban még csak el sem tudták képzelni, hogy képesek lehetünk repülni, ma viszont akár egy okostelefonon is vehetünk repülőjegyet. Aki szeretne sikeres lenni, annak azt tanácsolom, hogy merjen álmodni, sőt merjen nagyokat álmodni. Nekem minden álmom valóra vált – boldog embernek tartom magam.

Miben más, miben jobb az OVB működési modellje a piacon dolgozó többi tanácsadó céghez képest?

Az OVB sokféle pénzügyi és biztosítási terméket közvetít, így tehát széles kínálatból tudjuk kiszolgálni az ügyfeleket. A tanácsadók az igényeket megismerve az ezekhez igazodó biztosítási termékeket, pénzügyi szolgáltatásokat tudják bemutatni az ügyfeleknek.

Rengeteget számít, hogy az OVB már átesett azon a kötelező fiatalításon, ami a pénzügyi, biztosítási szektorban még sok helyen ma is komoly probléma. Én anno 40 évesen kezdtem dolgozni az OVB-nél, viszont a tanácsadók átlagéletkora ma 25-26 év, ez hatalmas előny, ha a fiatalabb generációt kell megszólítani.

Az OVB céges oktatási rendszerében is tetten érhető a fiatalítás, ugyanis pár éve bevezettük, hogy a fiatalok oktassák a fiatalokat. Amíg ez nem így volt, nehezebben ment át az információ, de amint bevontuk őket az oktatói munka rejtelmeibe, abban a pillanatban a szemlélet is megváltozott.

Természetesen rengeteget számít a nemzetközi háttér is, hiszen az OVB, Európa egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó cége. Ha pénzügyi kultúra fejlesztéséről van szó, akkor elmondhatjuk, hogy komoly rálátásunk van az aktuális nemzetközi pénzügyi trendekre, illetve látjuk azokat a megoldásokat, amelyek külföldön már beváltak és egy napon akár Magyarországon is bevezethetők lesznek.

Mik voltak a legnagyobb kihívások az elmúlt három évtizedben? Mi az, amire szakmailag a leginkább büszke?

Rengeteg kisebb és nagyobb eredményt tudnék említeni, de azt hiszem, a lényeg egy szóban foglalható össze, ez pedig a megújulás. Három évtizeden keresztül tevékenykedtem aktívan az OVB-nél, és ezalatt az idő alatt számos kihívásokkal teli korszakokat éltem meg. Többször vált szükségessé, hogy újraépítsem az értékesítő csapatomat, mivel a folyamatosan változó környezet akarva-akaratlan rám kényszerítette a megújulást. Amikor az ember azt hiszi, hogy hátradőlhet, sokszor pont akkor kell igazán résen lenni.

Az ember életében mindig lehetnek nehézségek, számítsunk erre, legyünk felkészültek, és ami a legfontosabb, hogy ne adjuk fel. Én sem tettem, végig kitartottam.

– emlékszik vissza Divéki Zoltán.

A folyamatos kihívások idővel előnyére váltak az OVB-nek is, ugyanis egy-egy megújulás rengeteg innovációt is eredményez. Éppen ezért az sem meglepő, hogy a hazai pénzügyi szolgáltató szektor már eddig is számos jó gyakorlatot vett át az OVB-től.

Végül de nem utolsó sorban pedig büszke vagyok arra, hogy az OVB, mint komplex biztosítási-pénzügyi közvetítői szolgáltatásokat nyújtó cég piacvezető Magyarországon, ma már az egész ország ismeri a cég nevét. Ez biztosan nem történhetett volna meg akkor, ha a céget nem azok az emberek vezetnék, akik ma is. Ez a mi sikerünk egyik sarokköve.

Hogyan lett a CIG Pannónia kárrendezésének vezetője?

A BME-n végeztem, mint okleveles építőmérnök, majd az építőiparban dolgoztam szűk tíz évet. A 2008 – 2010-es válság ideje alatt úgy döntöttem, hogy kipróbálnám magam másik szakterületen is. Az Allianz Hungária Biztosító kárrendezési osztályára kerültem, ahol ipari kárrendezéssel foglalkoztam. Ez jó iskola volt, számos, különböző típusú káresemény rendezésében tudtam tapasztalatot szerezni.

A CIG Pannóniához egy éve kerültem, amikor az EMABIT indulása kapcsán kerestek vezetőt a kárrendezési részleg élére. Számomra ez óriási kihívás volt, mivel – szemben az Allianz évtizedek alatt kialakult kárrendezési gyakorlatával – itt egy teljesen új csapat és üzleti modell felépítésére nyílt lehetőségem.

Milyen ügyfélélményt szeretnének nyújtani a CIG-es ügyfeleknek?

Az ember elsőre azt gondolná, hogy ellentmondás van a káresemény és az ügyfélélmény között, pedig épp ellenkezőleg, ez az egyik legfontosabb találkozási pont. Amikor valakivel káresemény történik, akkor a biztosítási szolgáltatás arról szól, hogy – a feltételek keretein belül – a legmagasabb szakmai szolgáltatást nyújtsuk a károsultnak. Fontos szempont, hogy a Biztosítottaink azt érezzék, a biztosító a kárrendezés során segítséget nyújt a bajban. Mindig legyen világos számukra, mi történik épp a káruk rendezése során, hol tart az adott ügy.

Mit tapasztal az ügyfél? Gyorsabbak lettek a folyamatok? Bevezetésre kerültek új, digitális megoldások?

Elsődleges szempont a gyorsaság; Biztosítottaink elvárásainak megfelelően, a lehető leggyorsabban szeretnénk lezárni a károkat. A versenytársainkkal ellentétben, például a kárrendezők elérhetőségeit mindig megadjuk a károsultaknak. Amennyiben az EMABIT károsultak nem értik, mi miért történik vagy kíváncsiak rá, hogy épp hol tart a kárügyintézés, akkor direkt módon is kapcsolatba tudnak lépni azzal a konkrét személlyel, aki a kárukat rendezi. Az Életbiztosító kárait átlagosan 5,3 napos átfutási idővel rendeztük 2022 első három negyedévében, ami kiemelkedő érték versenytársainkhoz képest. Folyamatosan nő azon termékeink száma, ahol a kárbejelentést online felületünkön keresztül tehetik meg Partnereink.

Milyen ügyfélkört szolgálnak ki? Miben különböznek az ügyféligények?

Az ügyfélkör meglehetősen diverzifikált: magánszemélyektől – akik egy utazás kapcsán utasbiztosítást kötnek – egészen az önkormányzatokig, nagyvállalatokig terjed. Az ügyfélkör elvárásai pedig a káresemény típusától függetlenül egészen mások, így különböző megközelítést kell alkalmazzunk.

Egy viharkár esetén a magánszemélyek elsősorban azt várják el, hogy minél hamarabb és kisebb energiabefektetéssel jussanak hozzá a kártérítésükhöz. Egy magánszemély emellett önállóan is képes dönteni, amikor a biztosító felajánl egy konkrét összeget pl. egyezség címén – elfogadom vagy nem fogadom el, megfelelő vagy nem megfelelő az adott összeg.

Ezzel szemben egy intézményi ügyfélnek nem az időbeliség az elsődleges. Sokkal fontosabb, hogy ha benyújt egy árajánlatot, akkor az szakmailag védhető, alátámasztható legyen és tiszta képet adjon, amikor a fenntartó intézmény vezetőségét (pl. önkormányzatok esetében) tájékoztatják. Állami ügyfelek esetében az egyezség, mint lezárás sokszor szóba sem kerülhet, mivel, ha a kár nagysága meghalad egy bizonyos összeget, akkor közbeszerzést kell tartani; egy polgármester sem kerülheti meg a képviselőtestületet. Számos olyan csoportos élet-/balesetbiztosítással rendelkezünk, ahol egyetlen szerződőhöz akár több ezer biztosított is tartozhat, ezen szerződések kárrendezésénél egyedi kiszolgálás szükséges.

Milyen kihívásokat hozott a 2022-es év, mire számítanak 2023-ban?

A konkrét kárrendezési gyakorlat indítását megelőzően az EMABIT induló portfóliójához kapcsolódó kárrendezési folyamatokat fel kellett építenünk. Ezt követően kezdhettünk el csak foglalkozni a gépjármű-, vagyon-, illetve felelősségi károk rendezésével. Mindezek után néztünk szembe a természeti – elemi károk okozta kihívásokkal.

Szerencsére az aszály nem érintett bennünket, mert nem volt mezőgazdasági állományunk, viszont viharkáraink száma jelentős volt. Mivel erre tudatosan készültünk, így ez nem okozott akkora meglepetést. Kihívást jelentett viszont a gazdasági környezet előre nem látható hanyatlása, konkrétan a kárinfláció megugrása. 2021 végén, amikor a biztosítási szerződések az idei évre megköttettek ezt senki sem látta előre.

Egy autójavítónak vagy építőipari vállalkozásnak a költségei akár éven belül is jelentősen változhatnak, viszont a biztosítók év közben nem tudnak díjat emelni. A javító cégek korábban jellemzően nem emeltek árat az adott éven belül, viszont idén erre már kétszer is sor került. Most már látjuk, hogy a 2021-es év végén, a 2022-re kalkulált átlagos javítási költségeket a valós értékek meghaladják. A változás a 2022-es éven belül is megmutatkozik, egy adott járműelem cseréje, ugyanannál a javítónál akár 20 százalékkal is magasabb novemberben, mint februárban volt.

A CIG Pannónia Életbiztosító esetében ugyancsak voltak olyan gazdasági hatások, amelyeket nem láttunk előre, elég csak a forint-euro árfolyam elmozdulására gondolni. A kárinfláció az élet-károk esetében ugyancsak megjelenik, ha orvosi szakértőkkel dolgozunk vagy orvosi szolgáltatást vesznek igénybe az ügyfeleink.

A befektetési életbiztosítások piaca bizonytalan a jelenlegi gazdasági helyzetben, nem tudjuk, hogy fognak reagálni ügyfeleink, fel kell készülnünk minden igényre.

Hogyan telnek a kárrendezési igazgatóság mindennapjai?

Technikai oldalról nézve egy kárrendezési igazgatóság működik jelenleg, amely két biztosítót szolgál ki. Az Életbiztosító már hosszú évek óta hasonló termékportfóliót kezel, így az ehhez tartozó állomány stabil, a kárrendezési folyamatok pedig kialakultak. Ezen a területen a már bevett gyakorlatot fejlesztettük tovább, amely az átlagos kárátfutási idő csökkenését eredményezte. A vagyon és felelősségi károk esetében tavaly ősszel csak egy „üres lapunk” volt, minden folyamatot a nulláról kellett felépítenünk.

Az életbiztosítós károkat egyébként sokkal jobban lehet „sablonizálni” – gondolok itt arra, hogy milyen típusú dokumentumokra van szükség ahhoz, hogy a biztosított igénybe tudja venni a szolgáltatást – egy vagyoni kár esetében az adott kár típusa határozza meg a szükséges dokumentumok körét. Míg egy csonttörésnél a szolgáltatás mértéke nem képezi vita tárgyát (mivel előre meg van határozva a térítés összege) és elég hozzá egy kórházi zárójelentés is, addig egy viharkárnál az ügy bonyolultságát a szóban forgó kártérítési összeg nagysága határozza meg. Előfordulhat, hogy szükség van további szakértő (pl. statikus) bevonására, illetve nagyobb kár esetén egy önkormányzat akár közbeszerzést is kénytelen elindítani. 

Hogy tudják kezelni a váratlan kárinflációs helyzetet?

Az elmúlt öt évben az átlagos infláció 1-2 százalék körül mozgott, az idei év végére inkább közelebb leszünk a 20 százalékhoz, mint a 15-höz. Az építőipari árindex már évek óta 10 százalék felett van, emiatt nagyon torz helyzet alakult ki. Idén viszont nemcsak az építőipari árindex volt magasabb, de az infláció hatása is begyűrűzött.

Az ilyen összetett helyzetekre nehéz felkészülni, de folyamatosan vizsgáljuk a gazdasági környezetet. Negyed- illetve félévente kárinflációs becslést készítünk, modellezzük a helyzet alakulását, a kollégák pedig a következő évi díjak meghatározásánál ezeket figyelembe veszik.

Senki sem tudta, hogy a gépjármű kárhányad idén ilyen magas lesz, így jövőre mindenki emelni fog a díjakon. A biztosítók tehát kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert év közben díjat módosítani nem lehet. Jövőre kiderül majd, hogy ki pesszimista és ki optimista a piacon.

Az orvosi szolgáltatások díja is emelkedett, a már részletezett okokon kívül a KATA megszűnése érzékenyen érintette a magánorvosi praxisokat, ami a kárköltségek növekedéséhez vezetett. Az életbiztosítót sem kerülte el az inflációs hatás.

A biztosítónak folyamatosan kell figyelni a változó gazdasági környezetet, és arra azonnali választ kell adnia.

Milyen tapasztalatokat szereztek az EMABIT induló flotta CASCO termékének kárrendezése során?

Egy flottakezelő cég számára a kárrendezés során a gyorsaság a legfontosabb tényező. Fontos, hogy az autó minél hamarabb újra az úton legyen és jövedelmet tudjon termelni. Jelen helyzetben ugyanis komoly hiány van autóból a piacon: az új autók beszerzése egyrészt borzasztóan nehézkes, másrészt pedig a javítók sem tudnak mindig csereautót biztosítani. Azt kell tehát elérni, hogy az autó minél gyorsabban üzemképes legyen, ne álljon meg a javítás azért, mert a biztosítónak jogalapi döntésre vagy egyéb vizsgálatokra van szüksége.

A munkánk során arra törekszünk, hogy a flottakezelőkkel – illetve az ő alkuszaikkal és javító partnereikkel – szoros együttműködést alakítsunk ki. A flotta casco termékünknek jól bejáratott kárrendezési folyamata van, amitől nem lehet vagy legalábbis nem célszerű eltérni, így tudunk olyan szolgáltatást nyújtani, amivel a flottakezelő elégedett lehet.

Az ön megítélése szerint mikor tekinthető sikeresnek a kárrendezés?

Szolgáltatóként akkor vagyunk sikeresek, ha az ügyfél elégedett a tőlünk kapott szolgáltatással. Ha van egy olyan kár, amit nem, – vagy csak részben – fizetünk ki, akkor előfordulhat, hogy ezzel az ügyfél minden törekvésünk ellenére sem elégedett. Mindazonáltal, ha le tudunk tenni egy olyan szakmai álláspontot – ami minden esetben a szerződés szerinti jogos biztosítási feltételeken alapszik – és az ellen az ügyfél jogos kifogást nem emel, akkor az a kárrendezés sikeresnek tekinthető.

A kárrendezés területén eredményeket szakmaisággal és gyorsasággal lehet elérni. Amikor egy kárrendezés során eljutunk arra a pontra, hogy megállapítjuk a kártérítési összeget, akkor annak mértéke mindig a rendelkezésre álló információk alapján történik. Amennyiben az ügyfél nem elégedett a szolgáltatással, akkor azt mindenképp ki kell egészíteni. Igyekszünk az ügyfelet partnerként kezelni a folyamat alatt, mivel kiszolgáltatott helyzetbe került, ami miatt stresszes állapotban van.

A kár lezárását követően nem ér véget a kárrendezés. Azokat a tapasztalatokat, amit egy adott kár során szereztünk, és a biztosítási szerződés szereplőinek fontosnak gondolunk, visszacsatoljuk. Gondolok itt a biztosítottra, alkuszra és a CIG Pannónia társosztályaira. Közös érdeke a biztosítás szereplőinek, hogy a kockázatokat, fedezeteket, feltételeket jól ismerje, azonosan gondolkodjanak róla. Erre egyetlen igazán jó módszer van, ha a károkból közösen tanulunk.

Nyitókép: Biztosító Magazin / Kocsis Ferenc Árpád.

(x) A cikk megjelenését a CIG Pannónia Biztosító támogatta

Click here and read this article in English

Zavaros időket élünk. Melyek most a legfontosabb befolyásoló tényezők, és milyen hatással vannak az Allianz Hungária napi működésére?

Rendkívül különleges és összetett helyzettel állunk szemben. Valaki azt mondta, hogy vannak évtizedek, amikor nem történik semmi, és vannak hetek, amikor évtizedek történnek. Most ilyen időket élünk, azt hiszem. Az idei év a koronával indult, február végére a szomszédban kitört a háború – annak minden vonzatával -, az infláció felpörgött, nyárra pedig egy nagyon kemény aszályszezon kellős közepén találtuk magunkat, nem beszélve a magas kamatokról, illetve extraprofit adóról.

Ezek a gazdasági fejlemények jelentős hatással vannak a biztosítási ágazatra és az Allianzra is. Még nem világos, hogyan folytatódik mindez a jövőben, mert a teljes hatás nem azonnal jelentkezik, hanem fokozatosan alakul ki.  Míg a háború egyik napról a másikra jött, a legtöbb fent említett tényező még ma is kialakulóban van. A kérdés az, hogy a piac milyen gyorsan alkalmazkodik ezekhez.

Emlékszünk a békára, amit a meleg vízbe tettek? Ha fokozatosan emelik a hőmérsékletet, a béka csak akkor veszi észre, hogy baj van, amikor már túl késő.

Ami például az inflációt illeti, az idei év eleje óta gyors növekedésnek indult, a kárinfláció pedig még a normál fogyasztói árindexnél is magasabb. Jelentős gépjármű-portfólióval rendelkezünk, ezért az infláció – különösen a kárinfláció – nagymértékben érint bennünket. Ugyanez vonatkozik az ingatlan piacon tapasztalható inflációra, a javítási és építési költségekre is. A növekvő kamatlábak tőkeoldalról és befektetési oldalról is jelentősen érintik az üzletmenetet. Míg a magasabb kamatlábak hosszú távon pozitívak a biztosítók számára, rövid távon meglehetősen nagy kihívást jelentenek. Jó hír, hogy az Allianz egy nagy és szilárd cég, és szerencsére idejekorán, – még a tavaly év végén – elkezdtük a felkészülést.

Hogyan érinti az Allianz Hungáriát az extraprofit adó?

Az extraprofit adó az egész iparágat – beleértve az Allianz Hungáriát is – igen komolyan érintette. A teljes befizetett összeg több mint a fele a biztosítási iparág technikai eredményének! Úgy gondolom azonban, hogy mindezt egy másik perspektívába – egy pozitívabb dimenzióba – is helyezhetjük. Ezt a többletadót a magyar lakosság számára nyújtott hozzájárulásunknak is tekintjük a nehéz időkben éppúgy, mint az aszályhoz kapcsolódó kifizetéseket, amelyekre a biztosítók mintegy 40 milliárd forintot juttattak a magyar gazdáknak 2022-ben.

Hogyan alakult az Allianz Hungária idei teljesítménye a „Covid-érához” képest? Milyen eredményt vár a 2022-es év végére?

Az összkép változatosabb, nem teljesen fekete-fehér. Ha megnézzük a top line-t, a növekedést és néhány egyéb fejleményt, akkor javulást láthatunk a járványhelyzethez képest. Idén több területen is sikerült fejlődnünk, amiből kiemelném a számunkra nagyon fontos ügyfélelégedettséget. A pénzügyi eredményeink azonban – a negatív hatások miatt – elmaradnak a tavalyitól. Ennek ellenére továbbra is nyereségesek vagyunk, és több üzletág is pozitívan fejlődik.

Hogyan haladtak a korábbi években elkezdett különféle fejlesztésekkel? Sikerült-e befejezni valamelyiket?

Azt gondolom, hogy a néhány éve meghatározott irányban haladunk tovább, ebben egyelőre nincs változás. Azóta persze vannak konkrét eredményeink is, amelyekre méltán lehetünk büszkék, tehát valóban belekezdtünk pár új és érdekes dologba. Bevezettük például a  „Voice of the customer” (Meghalljuk a hangod) nevű programunkat, amivel folyamatosan gyűjtjük az ügyféloldali visszajelzéseket; és most ezeket a visszajelzéseket felhasználva fejlesztjük tovább  termékeinket, szolgáltatásainkat és folyamatainkat. Az ügyfélélmény fokozása érdekében további termékeket vezettünk be, egyszerűsítettük az ajánlattételi folyamatokat, valamint új, digitális eszközöket is fejlesztettünk, hogy a velünk való kapcsolattartás könnyebb legyen az ügyfelek számára.

Az Allianz Hungária belekezdett pár új és érdekes IT fejlesztésbe, hogy megbirkózzon a gazdasági kihívásokkal. Mit lehet ezekről tudni?

IT oldalon a biztosítási ágazat hatalmas „kulturális változáson” megy keresztül. A korábbi évtizedekben először mindig az alaprendszereket cseréltük le, majd ezt követően fejlesztettünk rá az új eszközöket az ügyfeleknek. A probléma az volt, hogy mire kész lettünk az alaprendszerrel – és végre elkezdtünk foglalkozni az ügyféloldallal is – addigra a háttér már elavulttá vált, így az ügyfélélmény már nem volt naprakész. Tehát ezúttal a front-end-el kezdtük, az ügyféloldali elemekkel (portál, díjkalkuláció, termék stb.), és ezt követően megyünk tovább a back-endre.

Egy ABS nevű új core-rendszert vezetünk be, ami egyébként az Allianz csoport szabványos rendszere. Ez egy jelentős változás, mert hatással lesz a vállalat egészének működésére.

Ez a rendszer abban segít, hogy tovább egyszerűsítsük a háttérben zajló folyamatokat. Az átmenet sok apró lépésben történik, hogy ne veszélyeztesse a cég napi működését. Tehát sem az ügyfelek, sem a partnerek, sem az alkalmazottak nem éreznek ebből semmilyen hátrányt.

Elkezdtük tovább fejleszteni az analitikai készségeinket is. Létrehoztunk például egy új, Advanced Analytics nevű team-et, hogy kiaknázzuk a – szervezet különböző részein keletkező – hatalmas adatmennyiségben rejlő lehetőségeket.

Változtak-e az ügyféligények a biztosítási termékekkel kapcsolatban az utóbbi időben? Nagyobb valószínűséggel vásárolnak-e biztosítást most, mint korábban? Elképzelhető-e, hogy a bizonytalan gazdasági és politikai környezet miatt az ügyfelek halogatják a befektetéseiket?

Sok függ az időzítéstől. Ha visszatekintünk, akkor a járványhelyzetet követően pozitív fejleményeket láthattunk. Tavasszal és nyár elején például az utasbiztosítások a vártnál sokkal gyorsabban és erősebben futottak fel, a várakozások összességében pozitívak voltak. Viszont már látjuk az első jeleit annak, hogy a vásárlók ráébredtek: a gazdasági környezet rosszabb, mint azt eredetileg gondolták – ez nyilván megváltoztatja szokásaikat is. Az emelkedő költségek miatt az ügyfelek óvatosabbak és árérzékenyebbek lettek, a magas kamatlábak pedig ugyancsak befolyásolják az életbiztosításokkal kapcsolatos döntéseket. Az év során eddig stabilitás volt jellemző ezen a téren, de mostanra kiderült – a jelenlegi gazdasági folyamatok tükrében –, szűkösebb lett a családok költségvetése, ami pedig további hatásokkal járhat, és a kereslet csökkenését eredményezheti.

Mindenképp meg kell győzni az ügyfeleket, hogy az életbiztosítások felmondása nem bölcs döntés manapság. A biztosítás célja éppen az, hogy biztonságot és védelmet nyújtson az ügyfelek számára a kihívásokkal teli időkben.

Azt látjuk, hogy az ügyfelek nemrég kezdtek csak el reagálni erre az új helyzetre, talán szeptemberben vagy októberben. Például a forint volatilitása miatt egyre nagyobb a kereslet a denominált életbiztosítási termékek iránt.

A fenntarthatóság és a környezetvédelem nem csak az Allianz számára fontos, hanem önnek személyesen is. Tavaly felvázolta a vállalat által tervezett erőfeszítések egy részét. Hol tartanak ma?

Bejelenteni mindig könnyű dolgokat, kérdés persze, hogyan lehet őket megvalósítani és nyomon követni, hogy elkerüljük a „zöldrefestést”. Szerencsére az Allianz, mint globális vállalat nagyon elkötelezett, és sok mindent tesz ennek érdekében. Mi vagyunk például a globális Net-Zero Asset Owner Alliance egyik alapítója és mozgatórugója is egyben. A CO2-kibocsátással kapcsolatban nagyon világos célok vannak, így a mérföldkövek mérhetők.

A fenntarthatósági célok a mi – vagyis a vállalat és a menedzsment számára – meghatározott  célkitűzéseik között– is megjelennek, úgymint a CO2-kibocsátás pontos mértéke vagy a „megújuló forrásokból előállított villamos energia részesedése”. Az általunk vállalt konkrét kezdeményezések – hatásuk alapján – három szinten valósulnak meg:

• Az első szint a befektetési portfolióik. Az Allianz csoportszinten mintegy 2 billió eurós befektetési portfólióval rendelkezik. A portfólióra környezetvédelemhez kapcsolódó szabványokat alkalmazunk annak érdekében, azok a vállalatok, amelybe fektetünk, környezetbarátabb módon működjenek.
• A második szint a biztosítási üzletág. Vannak olyan szegmensek, amelyekre már nem nyújtunk fedezetet, ilyen például a szénalapú energiatermelés. Emellett nemrég dobtunk piacra például egy új biztosítási konstrukciót kifejezetten elektromos autók számára, hogy elősegítsük ezen járművek magyarországi elterjedését.
• Ami pedig a harmadikat, az üzletviteli szintet illeti, több praktikus dolog is van, amin jelenleg is dolgozunk, ilyen például az irodaházunk energiahatékonysági szintjének javítása, több napelem a tetőn, kevesebb utazás stb.

Úgy gondolom tehát, hogy lejárt az ideje annak, hogy izgalmas kezdeményezésekről beszéljünk, eljött az ideje gyakorlati és mérhető intézkedéseknek. A fő cél 2050, de ha addig várunk, akkor már késő lesz, ezért vannak köztes céljaink is. Már dolgozunk ezen célok elérésén, hogy betartsuk, amit ígértünk.

Hogyan hat a jelenlegi gazdasági környezet az Allianznál dolgozó kollégák hatékonyságára?

A jelenlegi helyzet sok szempontból érint bennünket. Megtartottuk a rugalmasságot, illetve bizonyos juttatásokat, amiket még a járvány ideje alatt vezettünk be. Például a kollégáknak elég két-három napra bejönni az irodába, a fennmaradó napokon dolgozhatnak akár otthonról is.

Emellett léteznek különféle eszközeink, és itt nemcsak egy-egyIT eszközre gondolok, hanem – a teljes infrastruktúrára, a képzésekre és magára a kapcsolattartásra is, ami sokkal hibridebbé és rugalmasabbá vált, így ezeket megtartottuk. Általánosságban elmondható, hogy mind a kollégáink, mind a munkavégzési szokásaink megváltoztak az elmúlt két évben, a járvány megváltoztatott minket, átformálta a szervezetünk működését.

Hogyan látja az elkövetkező éveket? Mit gondol, milyen típusú kockázatok jelenhetnek meg és okozhatnak további „fejfájást” az iparágban? Milyen új trendekre számít?

Senki sem tudja igazán, milyen irányba fog eszkalálódni a jelenlegi helyzet. Az már látszik, hogy bizonyos trendek mozgásba lendültek, viszont ezek kimenetele a jelen gazdasági helyzet alakulásától is függ. Mindezek miatt kivételesen nem bocsátkoznék találgatásokba a jövővel kapcsolatban.

Stratégiánk megmarad konzervatívnak, egyúttal óvatosabb is lesz, hogy biztonságosan vészeljük át ezt a viharos időszakot, mivel ez nem csak a saját, de a munkatársaink és az ügyfeleink érdeke is.

Ezekben az időkben a magas minőségre, a rugalmasságra és a magas szintű fenntarthatóságra kell összpontosítanunk. Ahogy a mondás tartja: „menekülés a minőség felé” – mi erre építünk most, ugyanis a jelenlegi rendkívüli környezetben a minőség és a stabilitás felértékelődik.

Click here and read this article in English.

(x) A cikk megjelenését az Allinaz Hungéria Biztosító támogatta.
Nyitókép: Biztosító Magazin / Kocsis Ferenc Árpád.