A biztosítási alkuszcégek között is több olyan van, ami a 90-es évek óta működik, jelentős portfóliót halmozott fel, de problémát okoz a profi tulajdonosváltás megszervezése.

Nyugdíjkorhatár felett a 90-es években indult cégek többségének vezetősége

A hazai családi vállalkozások jelentős része generációváltás előtt áll: a 90-es években indult cégek többségének élén álló személyek életkora immár a nyugdíjkorhatár felett jár. További jelentős csoportot alkotnak azok a középkorú vállalkozók, akik a sikeres vállalkozásukból kiszállva váltani szeretnének, learatva egyben eddigi munkájuk gyümölcsét.

Maguknál tartanák a tulajdonosi jogokat a jelenlegi vezetők

A generációváltás azonban a tapasztalatok szerint igen nehézkesen zajlik, melynek okait, valamint a tulajdonosoknak a cégátadáshoz fűződő terveit és preferenciáit most a BDO Magyarország és az Opten mérte fel közel 200 családi vállalkozás megkérdezésével.

A felmérésben részt vevő 200 családi vállkozás túlnyomó részében (84%) a cégvezetői feladatokat maga a tulajdonos gyakorolja.

Ha eljön az ideje, a tulajdonosok 74 százaléka jelenlegi elképzelése szerint a tulajdonlás megtartásával szeretné átadni a cégvezetést: 47 százaléknyian családtagnak, 17 százaléknyian cégen belüli, míg 10 százaléknyian külső vezető szakembernek. Mindössze 18 százalék azok aránya, akik a cég eladásában gondolkodnak.

Elsősorban az operatív és pénzügyi vezetői feladatokat adnának át szívesen

• A külső vezető szakember – szigorú szabályok szerinti – bevonása esetén is a többség (64%) csupán az operatív vezetői feladatok átadását tartaná szerencsésnek.
• A cég teljes körű vezetésének átruházását csak a válaszadók 22 százaléka tartja jó megoldásnak.
• További 14 százalék egyéb (főként pénzügyi vezetői) funkciók átadását véli járható útnak.

A feladatok teljes körű átadásának a tulajdonosok 85 százaléka látja valamilyen negatívumát.

A legtöbben bizalmi jellegű problémát látnak egy ilyen döntésben (37 százalék), csaknem ugyanennyien (35 százalék) egy rossz irányváltástól féltik a céget a lépéstől. További 11 százalék rengeteg súlyos konfliktusok forrásának tekinti a kormány teljes átengedését.

Új ügyvezető: legalább tízévnyi munkatapasztalat az elvárás és jó lenne a cégen belülről érkezne

Ha szükség van új ügyvezetőre, a kiválasztás során a válaszadók egyöntetűen a cég szakterületét érintő tapasztalatot tartják elengedhetetlennek. A második legfontosabb szempont, amit a tulajdonosok a kiválasztásnál figyelembe vesznek, hogy a vezetőnek jelentkező személy a cégen belülről érkezzen (66 százalék ezt legalább közepesen fontosnak tartja). Meghatározónak tartják az életkort is: elképzelésük szerint az ideális jelölt minimum 33, maximum 49 éves, tehát legalább 10 év munkatapasztalat áll a háta mögött.

„Az életkor kapcsán fontos összefüggés, hogy a tulajdonosok többsége egy generációval fiatalabb utódot tud elképzelni a vállalkozása élén. Ez a nyugdíjkorhatárt elért cégalapítók esetében negyvenes éveikben járó vezetőket jelent, ennél fiatalabb szakembereket csak kevesen látnának szívesen cégvezetőként.”

– mutat rá Huth Gabriella, a BDO Magyarország pénzügyi tanácsadási üzletágának ügyvezető partnere.

Kösz, de kösz nem. Avagy, averzió a multinacionális cégkultúrával szemben

A válaszadók 50 százaléka tartja ajánlatosnak, hogy a hatékony generációváltásra történő felkészülésben külső tanácsadó cég is segítse a vállalkozást. A tanácsadó kiválasztása során is elsődleges szempont, hogy az rendelkezzen tapasztalattal a cég iparágában, illetve hazai hátterű legyen.

„Meglepőnek tűnik, hogy a hazai családi vállalkozások tulajdonosai milyen mértékben idegenkednek a multinacionális hátterű szereplők bevonásától. Miközben az ügyvezető kiválasztásánál is csupán a válaszadók harmada tulajdonít fontosságot annak, hogy a jelölt rendelkezzen nemzetközi cégeknél szerzett tapasztalattal, a bevonandó tanácsadók esetében 81 százalékuk kifejezetten elutasító az ilyen hátterű cégekkel szemben.” 

– magyarázza Tóth Tamás, az Opten Kft. ügyvezetője és tulajdonosa.

Ez egyszerre bizalmi és anyagi kérdés is számukra, miközben szerepet játszhatnak olyan, a cégkultúrát érintő tényezők is, mint szembesülés a gyökeres változtatás igényével, vagy éppen a nyelvtudással kapcsolatos korlátok – tette hozzá Tóth Tamás.

Asztalos Péter, Horváth Gábor, Krakovský Stefan és Tóth Tamás a tanulmányukban egy új bankrendszeri versenyképességi indexet mutatnak be, amely a két, esetenként ellentétes perspektívát, a felhasználói és befektetői oldalt vegyíti. Ennek segítségével azonosítják Magyarország lemaradásának főbb okait az Európai Unió versenyképesebb bankrendszereitől, egyúttal bemutatják a sikeres felzárkózás további lehetőségeit.

Kerényi Ádám és Molnár Júlia a digitalizáció hatását vizsgálják, fókuszban a pénzügyi szektorral és a fintech-megoldások szerepének növekedésével. A szerzők rávilágítanak az előnyökre, egyúttal felhívják figyelmet a szolgáltatások kockázataira is.

Szücs Tamás és Ulbert József a valós értékelésre vonatkozó számviteli szabályok változásának hatását vizsgálják a hazai hitelintézeteknél. A szerzők arra keresnek választ, hogy a válság után hogyan változott meg a magyar hitelintézeti szektor valósérték-érintettsége, és ennek milyen következményei vannak.

Balog Dóra a tőkeallokációs problémát gyakorlati kérdések alapján vizsgálja a biztosítók példáján keresztül, hogy segítse a lehetséges módszerek közti eligazodást.

Hartung Katalin tanulmányában a környezetterhelés minimalizálására törekvő vállalatok optimális erőforrás-allokációját és belső elszámoló árainak meghatározását modellezi. A szerző lineáris tevékenységelemzési modell keretei között definiálja a kék gazdaság, azaz a „nullahulladék-elv” fogalmát.

Fülöp Tamás esszéjében az 1925. évi, a Speyer-bankház által magyar városok részére folyósított kölcsönök felvételének gazdasági, gazdaságpolitikai körülményeit vizsgálja.

Tetszett a cikk? Ne felejtsétek el megosztani! Köszönjük!