A KSH prognózisa szerint 2060-ban már csak 7,8 millióan élünk majd Magyarországon, és négymillió munkavállalóra 2,6 millió nyugdíjas jut majd nagyjából.

Ez azt jelenti, hogy az aktív korúakhoz viszonyítva a nyugdíjasok aránya megkétszereződik az elkövetkezendő évtizedekben. Érthetőbben: míg ma körülbelül két munkavállaló tart el egy nyugdíjast, negyven év múlva két nyugdíjas jut majd egy keresőre.

Az sem mellékes a nyugdíjrendszer szempontjából hogy az átlagéletkor folyamatosan nő, egyre hosszabb időt tölt tehát egy ember nyugdíjban: akár 25-30 évet is.

A nyugdíjkorhatárt ezért szinte minden fejlett országban emelik

Hollandiában 67 évre, Nagy-Britanniában 66-ra, az EU javaslatcsomagban pedig egységesen 70–72 év szerepel, de Dániában már a 74 év is felmerült.

Magyarországon is a nyugdíjkorhatár egységes, fokozatos emelése történik épp 62-ről 65 évre. A korábbi, munkaköröket figyelembe vevő kedvezmények köre megszűnt, viszont a nőket megilleti továbbra is a 40 éves munkaviszony után járó korkedvezményes nyugdíjazás.

Ma a magyar átlagos öregségi nyugdíj az uniós átlag harmada: 131 ezer forint.

Mivel Magyarországon 85–86 százalékban az állam finanszírozza a nyugdíjakat – ez a legmagasabb arány az OECD-országokban – nagy terhet ró már ma is a társadalomra a nyugdíjrendszer fenntartása. (Ma az államháztartás 16,8 százaléka megy nyugdíjakra, míg az oktatásra 10,4 százalékot, az egészségügyre 9,5 százalékot költünk.)

A nyugdíjrendszert sújtja továbbá a fekete- és szürkegazdaság, és az a tény, hogy ma közel kétmillió ember csak minimálbér- vagy annál kisebb összeg után fizet járulékokat. Az sem kedvező, hogy sok százezer aktív korban lévő honfitársunk hagyta el az országot. 

A nehézségek kezelésére különféle stratégiák léteznek, de már konkrétum – három éve bekerült az Alaptörvénybe – a kötelező szülőtartás. Ez azt jelenti, hogy a „gyerekeknek” akkor is támogatniuk kell a szüleiket, ha amúgy társadalmi kötelezettségüknek eleget tesznek, tehát fizetnek adót, járulékokat, amelyből elvileg az idősek nyugdíja is származik. (A gyakorlatban: ha például egy idős ellátó intézményben élő nyugdíjának a maximálisan elvonható 80 százaléka nem fedezi a bentlakás költségeit, akkor az intézmény a különbözet erejéig beperelheti szülőtartásért a gyerekeket.)

Lesz egyáltalán nyugdíjunk?

Minden bizonnyal, lesz – mondja dr. Farkas András jogász, a NyugdíjGuru News alapítója. – Más kérdés, hogy mennyit fog érni. Komoly gondot jelent majd, hogy míg a Ratkó-korszakban születettek gyerekei nagyon sokan vannak (ők a hetvenes években jöttek világra), az unokák már jóval kevesebben, tehát egyre kevesebb ember tart majd el egyre többet, feltéve, hogy a szisztéma nem változik, vagyis a nyugdíjrendszer alapja az marad, hogy az aktívak járulékbefizetései teremtik meg a nyugdíjak fedezetét. (Léteznek ötletek a nonszensz helyzet megváltoztatására, például egyfajta termelést vagy fogyasztást megadóztató szisztéma, de ezek kidolgozása még folyamatban van, elfogadásuk a közeljövőben nem várható.)

Az átlagos nyugdíj ma a nettó átlagkereset 61 százaléka, ez az akárny évről évre csökkenni fog. Ezért elemi érdekünk, az öngondoskodás. Mindenkié.

Közkeletű tévedés – magyarázza szakértőnk –, hogy a nyugdíj szempontjából az utolsó évek számítanak. Az igazság ezzel szemben az, hogy az öregségi nyugdíjat az 1988 utáni összes bruttó bérünk alapján kalkulálják.

Az sem igaz, hogy elég az utolsó 15 évben félretenni. Gondoljunk csak bele, mekkora összegeket kellene havonta megspórolni, hogy aztán 25–30 évig érdemi segítséget jelentsenek a felhalmozott forintok!

Az öngondoskodás életbevágó, ezt már az MNB is kommunikálja. Ahogyan azt is: életünk egyik legfontosabb pénzügyi döntése, miként és mennyit teszünk félre idős korunkra. Nem egyszerű tíz/húsz/harminc évre tervezni. De szükséges. Lássuk, mik a lehetőségeink!

Alapvetően három formája létezik a támogatott nyugdíjcélú előtakarékosságnak

De, hogy mi ez a három forma, az kiderül a cikk folytatásából, ami a WMN.hu oldalán olvasható, ide kattintva. 

Fotó: Pexels.