A szerb fővárosban az első két találkozót, a Barceloneta-Jug Dubrovnik (11-9) és a Novi Beograd-Olympiakosz (13-11) negyeddöntőt még verőfényes napsütésben rendezték meg, az olasz Brescia és a görög Vuliagmeni összecsapására azonban hirtelen besötétedett az égbolt a belgrádi uszodakomplexum felett, majd a félidőre megérkezett az eső, mennydörgés és villámlás kíséretében.

Mivel a tavalyi nyolcas döntőtől eltérően idén nem a fedett uszodában, hanem a nyitott medencében rendezik a küzdelmeket, a szervezők azonnal félbeszakították a programot, és egyelőre kérdéses, mikor folytatódik.

A görögök a nagyszünetben meglepetésre 8-6-ra vezetnek.

A Ferencváros az eredeti kiírás szerint 20 órakor ugrott volna medencébe a címvédő olasz Pro Recco ellen, de a találkozó kezdése várhatóan csúszni fog.

Nyitókép: Unsplash / Illusztráció

A telt házas Komjádi Uszodában rendezett összecsapáson a házigazda magyar együttes rendkívül magabiztos játékkal nyert.

A piros-kékek 21 esztendő elteltével nyertek újra nemzetközi trófeát, akkor a Kupagyőztesek Európa Kupájában értek a csúcsra.

• Férfi Eurokupa, döntő, visszavágó:
  A-Híd VasasPlaket – Savona (olasz) 15-7 (5-1, 3-3, 4-0, 3-3)
• Gólszerzők:
  Randelovic 4, Gábor 3, Brguljan, Bátori 2-2, Sedlmayer, Erdélyi, Konarik, Simon 1-1, illetve Bruni 2, Rocchi, Campopiano, Lanzoni, Panerai, Rizzo 1-1

Két héttel ezelőtt az olaszországi első mérkőzésen a Vasas többször is nehéz helyzetből állt fel, ugyanakkor támadásban rendkívül sokat hibázott – szimpla és kettős embrelőnyöket, ötméterest rontott -, de így sem került hátrányba.

A Vasas ezúttal rögtön az első előnyét értékesítette, megszerezve ezzel a vezetést, a Savona azonban egy hasonlóan szépen végigjátszott létszámfölénnyel egalizált. Két újabb „fór”, és újabb Vasas-gólok következtek, mindkétszer Gábor Lőrinc volt a befejező közelről.

A Vasas láthatóan jól felkészült a létszámfölényes helyzetekre, Sedlmayer Tamás középről lőtt a hálóba (4-1). A játékvezetés eközben kiegyenlített volt, az olaszok ugyanúgy megkapták a kiállításokat, de volt, hogy még a kapuig sem tudták eljuttatni a labdát a remekül blokkoló Vasas-játékosok gyűrűjében. A Savonát sokkolta az újabb centerig kijátszott Vasas-gól, ezért 50 másodperccel az első negyed vége előtt már időt kért edzőjük, Alberto Angelini, akinek üvöltése a tomboló hazai szurkolók között is jól hallható volt. A dudaszó előtt ugyan szépíthettek volna az olaszok, de a Komjádi kapufája is a Vasassal volt.

A második negyed Sava Randelovic harmadik góljával indult, a vendégek azonban lezárták hosszú gólképtelenségüket. A különbséget Konarik Ákos előnyből gyorsan visszaállította, majd hátul egy újabb jó blokk segítette Branislav Mitrovicot, akinek ezen a ponton még nem is volt védése. Elől közben Bátori Bence hajszálpontos ívelése után Gábor húzott újra a kapuba, immáron harmadszor tudták őt így megjátszani. Az olasz csapat a játékrész hajrájában magára talált, kétszer is eredményes volt, így a nagyszünetben 8-4-et mutatott az eredményjelző.

A harmadik negyedet Drasko Brguljan remek jobbkezes lövése vezette fel, majd Erdélyi Balázs fej fölé eleresztett bombájával került látotávolságon kívülre (10-4) riválisától. Brguljan középről, kapásból vette be az olaszok kapuját. A vendégek helyzetét külön nehezítette, hogy a kapuban Mitrovic is elkapta a fonalat és a harmadik játékrészben „lehúzta a rolót” (12-4).

A záró nyolc perc már csak az ünneplés előkészítéséről szólt, a közönség lelkesen zengte a „kupagyőztes, kupagyőztes!” rigmust. A végén még az is belefért a piros-kékeknek, hogy Slobodan Nikicet, a Vasas vezetőedzőjét túl korán dobták be a vízbe, amiért a Savona ötméterest kapott.

Nagyon-nagyon büszke vagyok, hiszen tudom, hogy a Vasas egy nagy csapat és azt hiszem, tíz éve nem nyert ekkora tornát. Remélem, hogy ebből tudunk építkezni, menni tovább és akár bajnokságot nyerni. Ez egy új Vasas! Nem volt könnyű évünk, de sokat dolgoztunk, csináltuk, volt, hogy jó volt, volt, hogy nem, de ez az eredmény most nagyon jó érzés.

– mondta az M4 Sportnak a játékosként olimpiai, világ- és Európa-bajnok vezetőedző.

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

Ma hajnalban örökre lecsukta szemét Benedek Tibor, a háromszoros olimpia bajnok, világ- és Európa bajnok vízilabdázó legenda. Családja, csapattársai, az egész vízilabda társadalom és a szurkolók számára pótolhatatlan és felfoghatatlan űrt hagyott maga után. Részvétnyilvánításaikat nyilvános felületeken tisztelettel fogadjuk. Családja kérésére azonban kérjük mind a közvéleményt, mind a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben e nehéz időszak játékszabályait.

– áll a családnak az MTI-hez eljuttatott közleményében.

Élete

Benedek Tibor 1972. július 12-én született Budapesten. Ötéves korában édesanyja vitte el úszni a gerincproblémái miatt. Vízilabdázni a Központi Sportiskolában kezdett, majd 1989 és 1996 között az Újpest csapatát erősítette. Ezt követően Olaszországba szerződött, ahol előbb az Assitalia Roma, majd a Pro Recco játékosa volt. Pályafutása folytatásában, 2004 és 2007 között ismét Magyarországon, a Budapesti Honvéd együttesében játszott, majd visszatért a Pro Reccóhoz, ahol 2012-es visszavonulásáig vízilabdázott.

Az élsport mellett a tanulásra is kiemelt figyelmet fordított: 1991-ben a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett, 1993-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakos hallgatója volt, ahol 2006-ban vehette át diplomáját.

Az Újpesttel LEN Kupát, Szuperkupát és BEK-et, a Pro Reccóval Bajnokok Ligáját, majd Euroligát nyert, emellett több alkalommal volt magyar és olasz bajnok.

Nemzeti színekben már fiatalon letette a névjegyét: 1989-ben ifjúsági Európa-bajnok lett – az isztambuli viadalon az oroszok ellen 8-7-es győzelemből hét góllal vette ki a részét -, majd a junior világ- és Európa-bajnokságról is bronzéremmel tért haza.

Öt olimpián szerepelt: 1992-ben Barcelonában hatodik lett a csapattal, 21 találattal pedig a torna gólkirálya volt. Négy évvel később Atlantában negyedik helyezést ért el, és ismét ő dobta a legtöbb gólt.

A 2000-es sydneyi játékok előtt veszélybe került olimpiai szereplése: 1999 augusztusában került nyilvánosságra, hogy tavasszal, az olasz bajnoki elődöntő során végzett doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Mintájában kis mennyiségű clostebolt találtak, amely a játékos véleménye szerint a gombásodás ellen használt kenőcse útján juthatott a szervezetébe. Szeptember 1-jén, egy nappal a firenzei Európa-bajnokság előtt az Olasz Olimpiai Bizottság az Olasz Úszó Szövetség hatáskörébe utalta az ügyet, de felfüggesztését helybenhagyta. Egy hét múlva az úszószövetség 8 hónapra eltiltotta Benedeket. November végén a nemzetközi szövetség (FINA) 15 hónapra növelte a büntetést. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2000 januárjában mondta ki a végső szót: eltiltása 8 hónap lett, amely április 28-án járt le. Benedek ennek ellenére beverekedte magát a csapatba, Sydneyben sokáig nem ment neki a játék, de az oroszok elleni döntőben parádés teljesítményt nyújtva négy gólt szerzett.

Benedek – aki egy kézsérülés miatt 1995-től csak csuklóvédőben tudott játszani – éveken keresztül a nemzeti együttes csapatkapitánya volt, 2004-ben Athénban drámai körülmények között védték meg címüket a magyarok. 2005 májusában szívritmuszavara miatt lemondta a válogatottságot, majd 2007 februárjától egészségi állapota újra lehetővé tette a szereplést. A 2003-as barcelonai világbajnokságon szintén győzött, 1998-ban és 2005-ben vb-ezüstérmes, 1991-ben pedig bronzérmes volt. Az Európa-bajnokságokról egy aranyérme (1997), illetve két második és három harmadik helyezése van, emellett egyszeres világkupa– és kétszeres világliga-győztes. A válogatottól a 2008-as pekingi olimpiai győzelem után köszönt el végleg, csúcsot jelentő 437 találkozóval a háta mögött.

Az edzői munka már visszavonulása előtt is érdekelte: 2010-től Kemény Dénes szövetségi kapitány segítője volt. A férfi válogatott szövetségi kapitányi posztját 2013. január 10-től 2016. december 31-ig töltötte be, irányításával az együttes 2013-ban világbajnok, 2014-ben a budapesti Európa-bajnokságon második, a 2016-os riói olimpián ötödik lett.

Négy évvel ezelőtt beválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe. Ezután, 2017-től az UVSE szakmai igazgatójaként, illetve a 2018/19-es idénytől vezetőedzőjeként dolgozott.

Idén májusában bejelentette, hogy visszavonul minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységtől.

Az év legjobb magyar vízilabdázójának négyszer (1992, 1993, 1994, 2002), választották meg, 2000-ben beszavazták az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. Az esztendő legjobb magyar szövetségi kapitányának egyszer (2013) választották meg. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008) kitüntetést is. 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2015-ben bekerült a vizes sportágak Hírességek Csarnokába (ISHOF), 2016-ban tenyérlenyomata felkerült a Magyar Sportcsillagok Falára, egyike a vízilabdázás tíz háromszoros olimpiai bajnokának.