Mióta foglalkozik életbiztosításokkal és hogy jött a gondolat, hogy ezzel a szakterülettel is foglalkozzon?

Életem közel felét sportolóként éltem, első- és másodosztályban kézilabdáztam. Mivel 25 évvel ezelőtt még más gazdasági viszonyok jellemezték a sportegyesületeket, ezért muszáj volt mellékállást is vállalni; a sportból akkoriban nem lehetett megélni. 1999-ben vettem egy nagy levegőt és hoztam egy döntést: megszereztem a biztosításközvetítői engedélyt, a különféle mellékállásokat pedig egy komoly főállásra cseréltem! Akkor még nem láttam tisztán, de új fejezet kezdődött az életemben, ami immár 25 éve tart, itt a biztosítási szakmában. Ezalatt az idő alatt két biztostónál is megfordultam különféle pozíciókban. A biztosító mellett, 2008-ban létrehoztam egy saját tanácsadó irodát, aminek segítségével sokkal szélesebb körben tudom kiszolgálni az ügyfeleimet.

A sportolói szemléletemet adaptáltam az üzleti életembe is, és 18 éve vagyok az MDRT tagja és 20-szor voltam az év értékesítője vagy vezetője különböző területeken, amire különösen is büszke vagyok, mert anno egy véletlen folytán kötöttem ki a biztosítónál.

– emlékszik vissza Bődy István.

A munkám során azt tapasztaltam, hogy a KKV szektor egy markáns része, bent ül a multi cégekben. Jellemzően a cégvezetők kisebb családi vállalkozásokat is működtetnek. Az általam készített pénzügyi tervezés kapcsán derült ki, hogy magánszemélyként sokkal inkább vannak kezelve a kockázatok, mint cégvezetőként. Ez a szembesülés hozta létre bennem, hogy a KKV szektor közép-, felső szegmensébe is beleásva magam megnézzem, miként vannak kezelve a kockázatok azoknál a cégvezetőknél, akik kizárólag a saját vállalkozásuk építésén dolgoznak. A kutatásaim nem hoztak meglepetést: óriási hiányosságok vannak ezen a területen.

Mivel saját tanácsadó irodája van, így – KKV-s cégvezetőként – gyakorlatban is tisztában van azokkal a kockázatokkal, kihívásokkal, amelyekre az ügyfeleinek egyébként megoldást kínál. Mi a legnagyobb kockázat jelenleg a hazai társas vállalkozások életében, amire rávilágított a kutatása?

A cégvezető is ember, szeretné megvalósítani az álmait, amiért mindent megtesz. Mer nagyot álmodni és azt megtervezve, lépésről lépésre halad a céljai felé. Tudja mikor és hol kell tartania, ismeri a cégének fejlődési lehetőségeit. Ugyanakkor a várható kockázatokat nem minden oldalról vizsgálja meg. Vannak ügyvédek, könyvelők, biztonsági emberek stb. akik óvják és védik a cég működését. Védenek a jogi szerződésekben rejlő veszélyek ellen, a gazdasági élet útvesztőiben nyújtanak támaszt, vigyáznak a vállalkozásban lévő értékek megóvására. Ugyanakkor a tulajdonosi kör életére és egészségére vonatkozó kockázatot senki sem kezeli. Pedig, ezekben a dolgokban a biztosító van ott mellettük és nyújt biztonsági hálót.

Van egy egyfajta „biztosítási kultúrahiány” a fejekben, sok mindent nem tanítottak meg nekünk, így nem foglalkozunk eleget a biztosításokkal; ez valós kockázat

– teszi hozzá Bődy István.

Egy cégvezető munkája során ugyanazokat a sémákat működteti, mint amit magányszemélyként is megtapasztal. Terveket készít, meghatározza a lehetséges bevételeket és kiadásokat, megtervezi a járulékos költségeket, források után kutat, hogy növekedni tudjon, többlábon próbál állni. 

Lássuk be, a biztosításokkal csak azért foglalkoznak a cégvezetők mert nagyrészük kötelező. Biztosítják a járműveket, az árukészletet, az irodát, egyszóval szinte mindent, csak saját magukat nem.

Milyen esetekben kellene a cégvezetőknek saját magára is biztosítást kötni?

Halálesetre – például. Egy cégvezető halála olyan rendkívüli esemény, ami – a gyászból fakadó, egyébként természetes érzelmi megterhelések mellett – alapjaiban rendítheti meg egy üzleti vállalkozás teljes működését, mind jogi, mind anyagi, mind tulajdonosi oldalról.

Sajnos, a cégvezetők maguk sem tudják, hogy mit nem tudnak.

– mutat rá Bődy István.

Munkámból kifolyólag több ügyvédi irodával is napi kapcsolatban vagyok az ilyen ügyek miatt. A cégvezető halálakor az ügyvédi iroda próbálja „irányítani” az örökösöket, preventív tevékenységet viszont senki sem folytat. Az ügyvédek sem tudják, hogy milyen javaslatokat tegyenek előzetesen a családoknak és a tulajdonostársaknak az üzleti folytonosság fenntartásához.

Mennyire jellemző, hogy érdekellentétek alakulhatnak ki a gyászoló családtagok és a tulajdonostársak között, illetve miből fakadnak ezek az érdekellentétek?

A cégvezető halála esetén az életben maradt cégtárs, valamint az örökösök között több okból kifolyólag is lehetnek érdekellentétek. Bár feltételes módban beszélek, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez nagyon is valóságos helyzet.

Míg a család és az örökösök komoly pénzeket akarnak kivonni a cégből, addig a tulajdonostársak – a működőképesség megőrzése miatt – a kifizetések minimalizálásában érdekeltek.

– hívja fel a figyelmet Bődy István.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy amint az örökösök fellépnek – hogy szeretnének bekerülni a tagjegyzékbe – a többi tulajdonosnak 30 napja van arra, hogy megváltsa a tulajdonrészt. A 30 napos határidő jogvesztő erejű, a társtulajdonosok pedig 99 százalékban nincsenek tisztában ezzel. Nem árt még tudni, hogy a tulajdonrész megváltását csak magánvagyonból lehet finanszírozni, vagyis az öröklés tárgyából nem lehet öröklést finanszírozni.

Anélkül, hogy magát a szolgáltatást konkrétan bemutatná, meg tudná világítani, hogy mire kínálnak megoldást?

Mikor szembesültem azzal, hogy a hazai vállalkozások vezetői mennyire nincsenek tisztában bizonyos láthatatlan problémákkal, elkezdtem még jobban beleásni magam a témába.

Amikor egy cégvezetővel láttatni tudom a valós kockázatot és elmondom, hogy megoldási javaslatom is van, akkor rendszerint nyitottá válnak.

– magyarázza Bődy István.

Először is meg kell határozni, hogy a cégvezető halála esetén mekkora lehet a szóban forgó pénzügyi kockázat. Ehhez egy nagyon alapos cégértékbecslést kell végezni, fel kell tárni a cégvezetők igényeit. Könyvvizsgáló céggel, ügyvédi irodával kell együtt dolgozzunk, hogy a vállalkozás valós piaci értékét meghatározzuk. Amint megvannak a sarokszámok, ezek alapján olyan koncepciókat rakunk össze a cégvezetőknek, amik részben vagy egészben jelenthetnek megoldást számukra. Ennek az aktusnak a dokumentálásában vannak olyan garancia elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy haláleset esetén a biztosítási összegből a tulajdonrész megváltható legyen.

Úgy tudom, a polgári törvénykönyvnek is vannak ilyen esetekre vonatkozó rendelkezései, ezek szerint lehetséges, hogy az örökléssel kapcsolatos jogszabályok nem teljeskörűek?

A polgári törvénykönyv termesztésen tartalmazza az öröklésre vonatkozó jogszabályokat, megadja a kereteket, viszont vannak olyan problémák, amelyekkel a ptk.-től függetlenül is foglalkozni kell, méghozzá preventív módon, az események bekövetkezése előtt. Lehet írni például végrendeletet, de az megtámadható és – mint azt többször tapasztaltam – az örökösök élnek is ezzel a jogukkal. Nem ritka, hogy az utódlás miatt évekig húzódó perek végül maguk alá temetik, az egykor virágzó vállalkozásokat. Előre kell tehát okosnak lenni.

Amit én kínálok, az sok cégvezetőnek lehet megoldás vagy épp részmegoldás. Ha nem beszélnek velem, akkor viszont nincs olyan megoldás, ami mindenki számára elfogadható lenne.

– mondja Bődy István.

A történet akkor kerek, ha a jog adta lehetőségek mellé behozzuk a biztosítási védelmet is, így a kettő egymást kiegészítve, egymást támogatva adja meg azt a végleges „protokollt”, ami szerint a szereplők el tudnak járni az utódlás során. Tudomásom szerint teljes körű megoldást senki sem kínál. Az viszont kétségkívül igaz, hogy a cégvezető halála esetén a felmerülő problémák nagyon nagy részére, mi valódi és működő eljárást kínálunk. A cégvezetők tehát nyugodtak lehetnek, hogy haláluk vagy cégtársuk halála esetén is minden rendben lesz.

Mi a helyezt az olyan cégekkel, ahol csak egy tulajdonos van?

Amennyiben a cégvezető tulajdonos meghal – és nincs kinevezve helyette más – akkor gyakorlatilag az örökösök cégvezetők és tulajdonosok lesznek. Mint újonnan érkezett vezető tisztségviselők azonnal a saját magánvagyonukkal felelnek a cég működési kockázataiért. Egy pillanat alatt el lehet veszíteni mindent. Ha a hozzátartozók nem értenek a cégvezetéshez, ügygondnokot rendlenek ki, aki – a vezetői képességeitől, szaktudásától és kapcsolatrendszerétől függően – vagy tovább tudja vinni a céget, vagy nem. Ilyen esetekben is vannak olyan javaslatainak, amelyek a biztosítás mellett rengeteg másra is kiterjednek annak érdekében, hogy az adott cég a vezető halálát követően is tovább tudjon működni. 

Olvasson tovább! A cikksorozat következő részében,
az egészségbiztosításokról beszélgetünk!