Budapesten régen, még a csepeli kikötő megépülése előtt is a belvárosban voltak a kikötők, és a főváros rengeteg pénztől fosztaná meg magát, ha a továbbiakban nem adna erre lehetőséget – tette hozzá a hajómérnök.

Solymos András azt is mondta, hogy normális körülmények között nem indokolt a mentőmellény folyamatos viselése a hajókon, elég, hogy a mentőmellények ott vannak az előírásoknak megfelelően, és szükséghelyzetben fel lehet venni azokat, hiszen úgy vannak kitéve, hogy ha víz alá kerül a hajó, maguktól a víz felszínére bukkannak és beléjük lehet kapaszkodni.

A hajómérnök úgy vélekedett, hogy emberi hiba miatt történhetett a baleset, de részletes vizsgálatnak kell kiderítenie, ki és hol hibázott.

Ifjabb Adamkó Péter barlangi búvár arról beszélt, hogy az ipari búvárok kemény fizikai munkát végeznek, a felszerelésük 30-50 kilogramm, hogy a sodrásban „ne legyen pozitív lebegőképességük”. Felszerelésük és technikájuk is más, esetükben nem a búvár hátán van a készülék, hanem a felszínről, kompresszorról kapják a levegőt, és egy másik tömlőn keresztül kommunikálni is tudnak a felszínen lévőkkel.

Szólt arról is, hogy ha a roncsban holttesteket találnak, akkor – az általa ismert protokoll szerint – először a testeket egyenként kell felhozni, és csak a végén a roncsot.