Friss reprezentatív felmérés mutatott rá, hogy a magyar autósok harmada gondolja úgy, hogy jobban vezet az átlagnál, 10 emberből 8 pedig úgy érzi, hogy általában maximális rálátással van a közlekedési helyzetekre, és elsősorban önmaga felelős azért, hogy autóvezetés közben veszélybe kerül-e. Szakértő állapítja meg, hogy egy egészséges magabiztosságra alapvetően szükség van a volán mögött, a kérdés azonban az, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a túlzott önbizalom és józan belátás között. Mindez a balesetveszélyes helyzetek elkerülése érdekében nagyon fontos, mutat rá Zerkowitz Dávid, közlekedéspszichológus.

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy hajlamosak vagyunk kissé túlértékelni saját vezetési kompetenciánkat, a racionalitást felismerjük, ám az adott szituációban időnként érzelmi érvek mentén döntünk. Pedig a kockázatot nem megúszni kell, hanem elkerülni.

– hangsúlyozta a szakember.

A racionalitást jelzi az is, hogy habár a válaszadók 68%-a úgy érzi, általában vagy mindig maximális rálátással van az adott szituációra az utakon, a sofőrök csupán 1%-a nyilatkozott úgy, hogy a többi autós soha nem tud számára meglepetést okozni. A felmérés a Cristo alkalmazás nemrég elindított közlekedésbiztonsági kampányának apropóján készült, amelynek keretében áprilisban interaktív animáció tanítja meg az autóvezetőket arra, hogy adott közlekedési szituációban hogyan érdemes reagálniuk, amennyiben valami kiszámíthatatlannal találják szembe magukat.

Az autós app most Zerkowitz Dávid közlekedéspszichológus segítségével gyűjtötte össze azokat a tanácsokat, amelyeket minden autóvezetőnek érdemes tudatosítania, mielőtt beülne a volán mögé:

1. Fogadjuk el azt, hogy nem vagyunk egyedül az úton, a közlekedés csapatjáték!

Mindig érdemes fenntartani a lehetőséget, hogy váratlan dolog történik (pl. Két kocsi közül kilép valaki, holttérből előbukkanó, esetleg szabálytalan irányból érkező másik jármű.) Ezt muszáj tudatosan tennünk, mert az agyunk a kockázatos, de nem behatárolható valószínűségű eseményekkel egyszerűen nem szeret számolni – szimplán takarékosságból. Ez az egyik legfőbb bizonyítéka, hogy az emberi idegrendszert nem vezetésre találták ki. Folyamatosan energiát, figyelmet igényel, még a közepes színvonalú autózás is.

2. Vezetésre alkalmas állapotban üljünk az autóba

A kockázatot (és a büntetőpontok számát) egyedül preventív módszerekkel lehet hatásosan csökkenteni. Ha fizikailag (fáradtság, ittasság, illetve bizonyos gyógyszerek is hatással lehetnek a vezetésünkre, erről mindenképpen tájékozódjunk), vagy érzelmileg kérdéses az állapotunk, találjunk alternatívát, várjunk, vagy kérjünk sofőrszolgálatot! Évi pár alkalommal ennek költségei jóval kisebbek, mint az egyre gyakoribb ellenőrzéseken való fennakadás következményei.

3. Az automata vezetést segítő rendszereket lehet jól használni, de nem bízhatjuk rájuk a vezetést

A kutatás eredményei szerint a vezetéstámogató automatikába vetett bizalom a fiatalabb korosztály körében magasabb, ők azok, akik hajlamosabbak lehetnek nagyobb mértékben az autójukra bízni a vezetés közbeni biztonságot. Használjuk tudatosan ezeket a rendszereket. Olvassuk el az ismertetőkben, hogy pontosan milyen határértékek mentén lépnek közbe, ismerjük meg a működési elvüket. Ne feledjük: azért tervezték őket, hogy ha ritkán hibázunk, segítsenek, és nem azért, hogy gyakran hibázzunk, hátha segítenek….

+1. Az autóvezetés nem ott kezdődik, hogy beülök az autóba és elfordítom a kulcsot. Előre készüljünk fel az útra.

Élesben is tesztelhetnek, akik az animációval játszanak

A Cristo „Vigyázat, önbizalom-veszély az utakon!” című közlekedésbiztonsági kampánya arra keresi a választ, hogy mi magyarázza a sokszor alaptalan, fals kontrollérzetet az autóvezetőkben, és milyen veszélyeket rejt, ha bátrabb műveleteket is megengednek maguknak. A Cristo saját weboldalán közzétett interaktív animációban résztvevők a videó végén regisztrálhatnak a május 6-ai Cristo Nyílt Napra, amelyet a zsámbéki drivingcamp rendezvényközpontban szerveznek. A regisztrálók közül kisorsoltak egy kifejezetten erre az alkalomra fejlesztett tanpályán mérhetik össze ügyességüket. Az eseményen többek között egy szakértők részvételével szervezett tematikus beszélgetésre készülnek a szervezők, ahol Zerkowitz Dávid közlekedéspszichológus és Csörgő László vezetéstechnikai tréner mellett Kiss Norbert kamionos versenyző, és mások is részt vesznek.

A kutatásról

A felmérés a Pulzus kutatási applikációval készült, és a 18 év feletti, személygépjárművet rendszeresen vezető magyar lakosságot reprezentálja nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint. A kutatás elemszáma: 425 fő.

Nyitókép: Pexels.

A saját életem súlyos veszteségélményéből jött az alapötlet: három év boldog szerelem után vesztettem el a vőlegényemet, aki az eljegyzés után néhány hónappal autóbalesetben meghalt.  Ezt a könyvemet 9 évig írtam, a végeredmény egy fikció lett, mert minden személyes utalást megváltoztattam, mégis benne van ennek a veszteségnek az érzelmi története.

– mondja Barcs Krisztina, aki pszichológusként talán annyival volt könnyebb helyzetben másokhoz képest, hogy tudta, melyek a tudatos gyászfeldolgozás lehetséges módozatai.

Az emberi lét súlyos kérdésével, a halál, az elmúlás gondolatával nem szívesen szembesülünk a mindennapokban, ezért váratlanul, felkészületlenül éri az embereket egy közeli hozzátartozó, családtag, barát – vagy akár egy kisgyereknél a kedvenc játékmackó – elvesztése.

A fájdalom mindenkit egyformán letaglóz. Azt a pszichológus-író is elismeri, hogy többféle válaszokat adunk erre az élethelyzetre, és hogy a veszteséget nem könnyű feldolgozni.

Barcs Krisztina azt tapasztalja, hogy a mai világ sajnos nem segíti ezt a folyamatot, az a mód sem szerencsés, ahogyan a társadalom, a barátok igyekeznek segíteni.

Csak azt tudják mondani, hogy tedd magad túl a gyászon, szórakozz, tereld el valami kellemes elfoglaltsággal a figyelmedet, majd lesz másik, aki pótolja a veszteséget – de ezek rossz üzenetek a jóismerősöktől.

A sírás, de annak hiánya is segíthet

Ehelyett tudomásul kell vennünk, hogy a gyászfeldolgozásban mindenkinek megvan az egyéni útja, és ezen sok minden megengedett. Nemcsak a közmegegyezésnek megfelelő sírás, hanem annak hiánya is. Az is, ha valaki szinte megbénul, nem érez semmit, másban viszont haragot ébreszt a halál. Ez mind hozzátartozik a gyász minimum egy-, másfél éves folyamatához.

A pszichológus azt tanácsolja, ne riadjunk meg a fájdalmas érzelmek átélésétől, mert ez a természetes. De ha kifejezzük fájdalmunkat, azzal megkönnyebbülhetünk. Ennek jó eszköze a temetési szertartás, de lehet minden más, egyéni ceremónia is, ami őszinte búcsúzást jelent a közös emlékek, helyszínek, emlékek felelevenítésével.

A gyerekekkel is kell beszélnünk a gyászról

A tudatos gyászmunkát az előttünk álló ünnepnapokon is elvégezhetjük, amikor könnyű ráhangolódni emlékezésre.

Fontos, hogy a családunkban élő gyerekek is megtanulják, hogyan megy tovább az élet, ha elvesztünk valakit, hogyan emlékezzünk rá.

Ha elfojtást, hárítást tapasztalnak, attól a halál, az elmúlás félelmetessé, tabuvá válik. De ha kifejezhető a fájdalom, a hiány, akkor az ad biztonságot, hogy ezek a megpróbáltatások is túlélhetők.

Ennek a lélektanához és a gyakorlati megvalósításához további segítséget nyújtanak Barcs Krisztina gyerekeknek szóló pszichológiai ismeretterjesztő könyvei, az Így működik a lelked!, és annak folytatása, a Hahó, lélekmanók! A pszichológus azt tanácsolja,

Ne hazudjuk azt a gyerekeknek, hogy csupa jó dolog vár rájuk az életben. Tudniuk kell, adódhatnak nehéz helyzetek, és ezekben hogyan kell helyt állni.

Alkotások is segíthetnek a gyászfeldolgozásban

Ezt a részt a lélek sötét éjszakájának nevezte el a szerző, és arról mesél, hogy ha egy kedvenc játékukat, macijukat elvesztik, úgy könnyebbül meg a lelkük, ha visszaemlékeznek rá, lerajzolják, átadják magukat szomorúságnak.

Egy idő után a kisírt gyászból szomorkás emlék válik, és a gyászfolyamat végén visszaáll a harmónia az életünkben.

– teszi hozzá a szerző.

Mindezt tapasztalatból is tudja Barcs Krisztina, aki pszichológiai és írói munkája mellett hobbifestő, több önálló kiállítása is volt már álomszerű olajképeiből. Őt ezek az alkotások is segítették a gyászfeldolgozásban, de másnak talán az segít, ha kiénekli, kitáncolja, kibeszéli magából a fájdalmat, vagy naplót vezet.

A Mélység és Alázat című, 2008-ban született képe díszíti a Tarandus kiadó gondozásában megjelent Az Álomszövő című könyvét. A fekete világmindenség közepén álló pici alak a veszteség ábrázolásával megkönnyebbülést jelentett a szerzőnek. A köteten végigvonul a halál, a gyász, a veszteség, de az álmok szimbolikájának értelmezésével segíti a lelki görcsök oldódását. Éppen erről a megnyugtató hatásról számolt be Az Álomszövő legtöbb felnőtt olvasója.

Nyitókép: Barcs Krisztina