Két keresőre egy nyugdíjas jut 2060-ban

Míg 1990-ben 1000 aktív korú magyarra 200, 65 éves, vagy idősebb polgár jutott, addig 2022-ben már 303. A tendencia folytatódik, 2030-ban már 2,13 millió magyar lesz 65 éves vagy idősebb.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) példaszámítása szerint 2045-ben az eltartottsági ráta (az aktív korúakra jutó idősek aránya) már meghaladja majd a 45 százázalékot, 2061-ben pedig 100 aktív, kereső korú magyarra 50, a 65. életévét betöltő idős jut majd. A money.hu szakértői arra emlékeztetnek, hogy vannak ennél pesszimistább forgatókönyvek is:

• A Magyar Nemzeti Bank korábbi tanulmánya 2060-ra az aktív korúak 57 százalékára tette az akkor élő szépkorúak arányát.
• A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2015-ös várakozásai alapján számított különböző pályák szerint az elöregedő társadalomban 2060-ra 100 aktív korú magyarra 67-69 65 évét betöltött idős honfitárs juthat.

Nő a nyugdíjban töltött évek száma

Ebben a helyzetben további nyugdíjreformra van szükség. A nyugdíjkorhatár korábban elhatározott emelése most ér véget, az 1957-ben születettek idén, a 65. életévüket betöltve mehetnek nyugdíjba. Ők ráadásul azzal számolhatnak, hogy a korábbiaknál tovább élvezhetik a nyugdíjas éveket, hiszen nem csak a születéskor várható élettartam, hanem a nyugdíjkorhatárt megélt emberek további várható élettartama is számottevően növekedett az elmúlt években. A 62. életévüket betöltő magyar hölgyek ma már úgy kalkulálhatnak, hogy további 19 évig maradhatnak még közöttünk, de a számukra kritikus éveken, a 40-50 éves koron túl lévő idős férfiak a statisztikák szerint átlagosan 79 évig élnek majd.

Ami kedvező az élettartam, borzasztó a finanszírozás szempontjából – egyre hosszabb ideig kell ugyanis fizetni a nyugdíjakat, miközben egyre többen válnak majd nyugdíjassá.

Eközben a születési statisztikákat látva most úgy néz ki, egyre kevesebb aktív korú befizető lesz.

A járulékcsökkentés visszaüthet

Ebből a szempontból aligha tesz jót a jövő nyugdíját érintő várakozásoknak, hogy a folyamatos járulékcsökkentés miatt egyre kevesebb bevétele van a nyugdíjalapnak.

A KSH adatai szerint 2017 és 2022 között a bruttó átlagbér 46 százalékos növekedésével szemben az átlagnyugdíj összege csak 23 százalékkal nőtt.

Ennek alapján azt mondhatnánk, hogy a béremelkedés mértéke összességében többletet hozhat a tb-alapoknak. Ugyanakkor látni kell, hogy a szociális hozzájárulási adó mértékének elmúlt években tartó csökkenése, ráadásul a szocho felosztáson belül a nyugdíjalapba érkező rész arányának 79,5 százalékról 70,22 százalékra csökkentése miatt számottevő összeg esik ki a nyugdíjrendszerből. A legnagyobb rést a 2022. évi drasztikus, 4 százalékos szocho-csökkentés jelenti, ami a számítások szerint 350 milliárd forinttal csökkentheti a nyugdíjbiztosítási alap bevételeit. A money.hu számításai szerint a mindenkori bruttó átlagbérből (szocho és tb címen) fizetett nyugdíjjárulék mértéke 2018-ban még az átlagnyugdíj kétharmadát tudta fedezni, ez 2022-re 50 százalékra csökkenhet. (Egyelőre csak a januári adatok állnak rendelkezésre.)

A társadalom elöregedése ráadásul a rendszeren belüli átcsoportosításokat sem teszi lehetővé, hiszen időskorban sokkal többet van szükség egészségügyi ellátásra, márpedig a szépkorúak ellátását is az aktívak befizetéseiből finanszírozzák.

A fentieknek két következménye lehet:

1. A nyugdíj korhatár további emelése elkerülhetetlenné válik – még akkor is, ha ez politikailag nehezen vállalható.
2. A nyugdíjba vonuláskor az utolsó kereset arányában jóval kisebb lehet majd az első nyugdíj összege, a helyettesítési ráta. A fenntartható nyugdíjrendszerhez az kell, hogy a 2017-es, az EU 57-58 százalékos átlagánál jóval magasabb 66 százalékhoz képest valamikor a 2020-as évtized végére 50 százalék közelébe csússzon ez az érték. A társadalom további elöregedése ugyanakkor azt vetíti előre, hogy a helyettesítési rátát 2040 után 30 százalék közelébe kell csökkenteni a fenntartható nyugdíjrendszer érdekében.

Az állam nem tud eleget segíteni, mi magunk pedig vonakodunk

A fentiek alapján tovább már nem tartható az a vélekedés, hogy a társadalom 75 százaléka az államtól várja a biztos időskor anyagi hátterének a megteremtését

– mert erre a jelenlegi szinten nem lesz képes. Ennek ellenére a hazai lakosság harmada csak az állami nyugdíjból szeretne megélni, kevesen gondolják, hogy saját maguknak is tennie kellene érte. Az MNB lakossági vagyon összetételét vizsgáló jelentése szerint miközben a háztartások vagyona 2017 és 2020 között 38 százalékkal növekedett, addig az öngondoskodási célú vagyonelemek – az életbiztosításokban és önkéntes nyugdíjpénztárakban lévő megtakarítások – csak 17 százalékkal bővültek. Ennek köszönhetően az öngondoskodási célú megtakarítások aránya a teljes vagyonon belül a vizsgált időszakban 4,4 százalékról 3,8 százalékra szorult.

Sokan azzal érvelnek, hogy nem tudnak elegendő összeget megtakarítani ilyen hosszú távra.

Ennek kapcsán a money.hu szakértői arra figyelmeztetnek, hogy minden időskorra előre félretett forinttal kevesebb fog hiányozni a nyugdíjas években.

A vízió egymillió új öngondoskodóval, élénk verseny mellett duplázódó piacmérettel jelöli ki a szektor jövőbeni pályáját, amely így hosszú távú stabilitást, tisztességes jövedelmezőséget és megfelelő innovációs környezetet képes biztosítani.

A biztosítási szektor jövőképével foglalkozó kiadványt adott ki a jegybank

„A biztosítási szektor 10 éves jövőképe 7 pontban – öngondoskodási kitekintéssel” címmel ma megjelent kiadványban a Magyar Nemzeti Bank a biztosítási szektor egészére vonatkozólag fogalmaz meg számszerűsített stratégiai jövőképet. A kiadványról Dr. Kandrács Csaba az MNB Pénzügyi szervezetek felügyeletéért felelős ügyvezető igazgatója, valamint Nagy Koppány a Biztosítás-, pénztár- és közvetítők felügyeleti igazgatóságának igazgatója adott tájékoztatást.

A jegybank a kiadványban felvázolt jövőképet hét témán keresztül kvantitatív módon összegzi, amelyek egy része ideálisan 10 éven belül elérhető célok (1-4. pontok), a másik részük prudenciális és fogyasztóvédelmi szempontok szerint kívánatos elvárásként fogalmazódik meg (5-7. pontok), amelyek esetében az MNB a célok minél előbbi elérését, és hosszú távú fenntartását tartja szükségesnek.

Szélesebb körű társadalmi lefedettséget és 1 millió új ügyfelet vár az MNB az öngondoskodási megtakarítások piacára

Az MNB víziója szerint 2026-ig 1 millió új ügyfél belépése lenne kívánatos a rendszeres öngondoskodási megtakarítások piacára (megtakarítási célú rendszeres díjas életbiztosítással, vagy éppen önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal), így a jelenleginél jóval szélesebb körű társadalmi lefedettségre nyílhat lehetőség.

A Nyugat-Európához való felzárkózás, gyarapodó szerződésszám révén a következő 10 évben megduplázódhat az öngondoskodási megtakarítások állománya. 

Ez pedig a GDP 10 százalékát is meghaladhatja. Ennek teljesüléséhez, azaz a társadalom számára nagyobb anyagi biztonság megteremtéséhez a mai öngondoskodási hajlandóság növelése – egyéni szinten a rendszeres havi jövedelem 3-9 százalékának e célra való megtakarítása –, s a piaci szereplők megfelelő értékajánlatai is szükségesek.

• A biztosítási szektorban az etikus életbiztosítási szabályok (pl. TKM-limitek) mozdítják elő a tartósan kedvező költségű életbiztosítások kialakítását, melyek hosszú távú fenntartása kiemelt feladat.
• Nem-élet ágon pedig alapvető cél a 85-90 százalékos bruttó kombinált mutató (költség+kárhányad) tartós fenntartása, amely egyszerre megfelelő szolgáltatási színvonalat, és stabil működést biztosító marzsot eredményez.

Akár a GDP 3%-át is elérheti a tíz év alatt megduplázódó díjbevételek értéke

A gazdasági gyarapodással a biztosítási piac bruttó díjbevétele dinamikusan bővülhet, a hazai piac méretének növekedése révén Magyarország visszakerülhet a közép-európai élmezőnybe. Tíz éven belül a díjbevételek értéke is duplázódhat, arányuk elérheti a GDP 3 százalékát, amihez a biztosítási piac 8 százalékos átlagos éves bővülése szükséges. A jelenlegi bő 6 százalékos növekedés és a tartósan kedvező makrogazdasági körülmények mellett ez teljesíthető kihívás a piaci szereplőknek.

50% fölé nőhet az innovatív értékesítési csatornák, azaz a bankbiztosítás, online és direkt közvetítés aránya 

Az MNB víziója szerint a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a piaci verseny tovább erősödhet, s az öt legnagyobb hazai biztosító piaci részesedése a mai 60-ról 55 százalék alá csökkenhet a következő tíz évben. Versenyelőnyt jelenthet a jövőben egy biztosítónak, ha megfelelő – költséghatékony és a fogyasztók által is kedvelt – értékesítési csatornát választ. Az innovatív eladási csatornák (bankbiztosítás, online és direkt közvetítés) aránya a 2016 végi 37-ről a következő évtizedben 50 százalék fölé nőhet a hagyományos ügynöki értékesítés rovására. Jegybanki számítás szerint a 20-30 százalékos költséghányaddal működő piaci szereplők számíthatnak hosszú távon (üzletágtól is függően) mérethatékonynak, s kerülhetnek előnybe versenytársaikhoz képest.

Stabil befektetési célpont lehet a biztosítási szektor, hat-tíz év alatti megtérüléssel

A biztosítók számára szektorszinten tartósan 10-15 százalékos sajáttőke-arányos nyereség érhető el úgy, hogy az tisztességes (a társadalom részéről is elfogadható, a bizalmat erősítő) és versenyképes módon ad megfelelő megtérülést. E fair jövedelmezőségi keretek közt a befektetett tőke hat-tíz év alatt térül meg, ami vonzó akár a külföldi szektorokhoz képest is. A hazai biztosítási piac így stabil befektetési célpontként lenne fejleszthető, a tartós jövedelmezőség pedig szavatolja a jó tőkefeltöltöttséget.

Az MNB azt várja, hogy a volatilitási tőkepufferről szóló ajánlása alapján a biztosítók stabilan 150 százalék feletti tőkeszintet tartanak, ami a biztonságos, prudens működés alapja.

Az ország fejlettségi szintjéhez jól illeszkedő biztosítási szektor elérése lenne a cél

A stratégiai jövőképben elemzett feltevések megvalósulása esetén a fentebb megfogalmazott célok elérhetők.

• Az erőteljes bővülés lehetséges, ennek alapjai és építőkövei megvannak, így a feltételek is adottak. Ezzel Magyarország fejlettségi szintjéhez és teljesítőképességéhez illeszkedő biztosítási szektor jöhet létre itthon, amely a piac valamennyi résztvevője – ügyfelek, biztosítók, tulajdonosok – számára kölcsönös előnyöket nyújt.
• A fogyasztói érdekek fokozott figyelembevétele, a magas ügyfélértékkel bíró, átlátható, kedvező költségszerkezetű biztosítások a kifejezett anyagi előnyökön túl tovább építik a bizalmat, előmozdítják az öngondoskodás társadalmi szerepének betöltését.
• Ha a dinamikus növekedés fenntartható módon valósul meg, a felépülő egészséges állományok szavatolják a hosszú távú üzletépítést.
• A tisztességes és versenyképes jövedelmezőség megfelelő megtérülést ad a tulajdonosoknak.

Ezzel a biztosítási szektorba befektetett tőke itt tartható, a piaci innovációt elősegítően hasznosul, s jó választási lehetőséget jelent a tulajdonosok befektetési döntéseinél.