Megszakadhat az üzletmenet…

Az elemzés rámutat arra is, hogy a természeti tőke nem megfelelő kezelése a közvetlen környezeti hatások mellett, az egyre szigorodó szabályozások, valamint a közösségi nyomás következtében felemésztheti a vállalatok nyereségét, újabb kötelezettség elé állíthatja őket és megszakíthatja üzletmenetüket is. Az AGCS jelentése szerint az olaj- és gázipar, a bányászat, az élelmiszer– és italipar, valamint a szállítási ágazatot fenyegeti leginkább ez a fajta kockázat.

„A természeti erőforrások fenntartható felhasználása döntő jelentőségű a legtöbb vállalkozás jövőbeli sikeressége szempontjából. Noha a vállalatok egyre inkább tudatában vannak saját ökológiai lábnyomuk fontosságával, sokan még nem látják át azokat a speciális veszélyeket, amelyek hatással lehetnek ágazatukra, azon belül is magára az adott vállalkozásra. Fontos, hogy a cégek jobban megismerjék azokat a lehetőségeket, amelyeket segíthetnek mérsékelni a veszélyt.”

– állítja Chris Bonnet, az AGCS környezetvédelmi, társadalmi és irányítási üzleti szolgáltatásokért felelős vezetője.

A természetitőke-kockázatok elemzése iparáganként

Az AGCS több mint 2500 vállalatot vizsgált meg az MSCI kutatási szolgáltató adatait felhasználva, hogy feltérképezze a természeti erőforrások kockázatait 12 különböző ágazatban. Az elemzés öt legfontosabb tényező – a biológiai sokféleség, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, az üvegházhatású gázoktól eltérő egyéb kibocsátások, víz és hulladék – alapján arra jutott, hogy az olaj- és gázipar, a bányászat, az élelmiszer- és italipar, valamint a szállítási ágazat első helyen áll a kockázatoknak való kitettség tekintetében.

Ezek mindegyike az úgynevezett veszélyzónába tartozik, azaz a vállalkozásokat érintő természetitőke-kockázatok általában meghaladják a jelenleg enyhítésükre rendelkezésre álló lehetőségeket.

Veszélyzóna

1. OLAJ ÉS GÁZIPAR: Az olaj- és gázipari, valamint a bányaipari vállalatok esetében az üzleti tevékenység jellegéből adódóan rendkívül magas a természeti erőforrások kimerülése miatti fenyegetettség.
2. BÁNYAIPAR: A bányaiparban például a globális vasérckitermelés több mint 90 százaléka olyan területeken folyik, ahol nagy a veszélye a vízhiánynak és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásnak[1].
3. SZÁLLÍTÁS: A szállítással összefüggő szén-dioxid-kibocsátás 250 százalékkal növekedett 1970 óta, ma pedig már az összes globális kibocsátás 23 százalékáért tehető felelőssé[2] a vasúti és közúti szállítás. A biológiai sokféleségre gyakorolt hatása, valamint az üvegházhatású gázok és az azoktól eltérő egyéb kibocsátások miatt a szállítási ágazat így szintén azok közé a veszélyes területek közé sorolható, ahol sürgetőek a kibocsátások mérséklésére irányuló intézkedések.
4. ÉLELMISZER ÉS ITALIPAR: A természeti tőkétől való függőség miatt az élelmiszer- és italipar szintén a veszélyes területekhez tartozik az ellátási láncban. A vízhiány miatt ebben a szektorban az ellátás igen jelentős veszélynek van kitéve, ennek ellenére az MSCI minden országra kiterjedő mutatója[3] szerint az élelmiszergyártó vállalatok csupán 20 százaléka foglalkozik ezzel a problémával. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a növény- és állatvilágot a peszticidek túlzott használata is gyakran károsítja, így csökken a termékenység és nő az időjárási eseményeknek való kiszolgáltatottság is, ami terméshiányt okoz az élelmiszeripari vállalatok beszállítóinál.

Köztes zóna és a biztonságos terep

Hét ipari ágazat – építőipar, közművek, ruhaipar, vegyipar, gyártóipar, gyógyszeripar és gépipar – helyezkedik el az úgynevezett köztes zónában, ahol a kockázat és azok mérséklése nagyjából egyensúlyban áll.

A távközlési ágazat az egyetlen olyan szektor, amely biztonságos terepnek tekinthető, itt a legkisebb a kockázatoknak való kitettség. A távközlési cégeknek ráadásul tömérdek lehetőség áll rendelkezésére a más ágazatokban tapasztalható természetitőke-kockázat ellentételezésére. A digitális kommunikációs és irányítási megoldások hatékonyabb erőforrás-felhasználást tehetnek lehetővé.

„Főként azok az ágazatok hagynak maguk után ökológiai lábnyomot, amelyek a gyártóipart látják el. Az ő esetükben javasolt az innovatív kockázatkezelési megoldások alkalmazása”

– állítja Bonnet.

A természetitőke-kockázatok előjelei

A AGSC jelentése rávilágít arra is, hogy a kockázatok három szakaszban jelennek meg mielőtt egy vállalkozás működési eredményét befolyásolnák.

• Az első szakaszban fokozatosan tudatosul a kockázat.
• A második szakaszban a kockázat már az ellátási láncra vagy a vállalat működésére is hatással van.
• Az utolsó szakaszban, amikor a kockázat már nem mérsékelhető és kézzelfoghatóvá válik, károkat okozhat, például felelősségbiztosítási költségeket, magasabb termelési ráfordításokat vagy az üzletmenet megszakadását, végül pedig a szervezet pénzügyi teljesítményét is befolyásolhatja.

„A legfontosabb kérdés az, hogyan enyhíthetők a kockázatok a lehető leghamarabb, technikailag a működés szintjén, összességében pedig a vállalati kockázatkezelés szintjén is. A helyi vízhiány például napi szinten kezelhető az esővíz összegyűjtésével vagy stratégiai szinten azáltal, ha a vízhiány kockázatára tekintettel nem növelik egy meglévő ültetvény területét.”

– magyarázza Bonnet.

Fontos az egyensúly a kockázatkezelésben is

A vállalatok jelentős része foglalkozik már a természetitőke-kockázattal vállalati kockázatkezelése keretében.

A természeti tőke költségeinek figyelembevétele az üzleti döntéshozatalban szintén segíthet a vállalatoknak az esetleges veszélyek előrejelzésében. Egy új gyár megnyitásakor például olyan tényezőket is figyelembe kell venni, mint a víz későbbi rendelkezésre állása és az új kibocsátási szabályok.

A mára koncentráló kockázatkezelés és az újonnan megjelenő kockázatok között azonban nehéz fenntartani az egyensúlyt. A jövőbeli és a nem pénzügyi jellegű kockázatokat könnyű szem elől téveszteni, mivel a vállalatok a rövid távú célokra összpontosítanak. Ezeket a kockázatokat nehéz mérni, számszerűsíteni és pénzben kifejezni. A jövőben mindazonáltal a normák változásával a vállalatoknak várhatóan aktívnak kell lenniük a természetitőke-kockázatnak való kitettségük kormányhivatalok és befektetők felé történő közlésében.

[1] Az MSCI ESG ágazati kutatási jelentése: nem nemesfémek, bányászat és az acélipar, 2017. március
2 Az MSCI ESG ágazati kutatási jelentése: közúti és vasúti szállítás, 2017. május
3 Az MSCI ESG ágazati kutatási jelentése: élelmiszeripari termékek, 2017. február