Molnár Zsolt közölte: az erről szóló törvényjavaslatot a párt benyújtotta az Országgyűlésnek.

Az országgyűlési képviselő emlékeztetett arra, hogy júniusban már javaslatot nyújtott be a kerékbilincs alkalmazhatóságának eltörléséről, az intézkedés ugyanis már idejétmúlttá vált.

Indokolatlanul korlátozza a tulajdonjogot, illetve a digitalizáció miatt ma már szinte elkerülhetetlen a szabálysértések és parkolási díjak befizetése

– magyarázta.

Az objektív felelősség kiterjesztésével és a közigazgatási bírság alkalmazásával viszont az eddigi kiskapuk is bezárulnának a szabálytalankodók előtt – hangsúlyozta.

A javaslat azt is tartalmazza, hogy a bírság összegéből fele-fele arányban részesüljenek az önkormányzatok és az állam, hiszen az önkormányzati közterületfelügyelők, akik kiszabják a szabálysértési bírságokat, számos adminisztrációs terhet kénytelenek viselni.

Arról is szólt: a mostani javaslat része annak a sorozatnak, amelyet a közbiztonság és a közlekedésbiztonság javítása érdekében indított útjára az MSZP. Javaslataik kézzelfogható megoldásokat jelentenek egy-egy adott társadalmi problémára – mondta Molnár Zsolt.

Nyitókép: Biztosító Magazin

Idejében kellett volna váltani

A nem nyugdíjas korú magyarok közel fele érzi úgy, hogy a magasabb nyugdíj érdekében jelenlegi munkahelyét már le kellett volna cserélnie egy magasabb fizetést nyújtó állásra.

Még magasabb arányban (67%) tervezik az emberek idős koruk anyagi biztonságát megteremteni úgy, hogy majd nyugdíj mellett munkát vállalnak.

A Groupama Biztosító megbízásából végzett országos kutatás megmutatta, hogy a megtakarítások elkezdésével kapcsolatban is sokan vélik úgy, hogy elkéstek: míg a nyugdíjcélú megtakarításokkal kapcsolatban 39, általános megtakarításokkal kapcsolatban 44 százalék mondta, hogy már el kellett volna kezdenie félretenni a nyugdíjas évekre. Ez sajnos nem jelenti egyúttal azt, hogy a többiek már megtették ezeket a lépéseket: közel 40% azok aránya, akik nem is terveznek megtakarításba kezdeni.

Minden harmadik fiatal is úgy érzi, le van maradva a terveihez képest

Meglepő, hogy nem csak a közvetlenül nyugdíj előtt állók érzik úgy, elkéstek megtakarítási terveik megvalósításával. A legfiatalabb, 18-29 éves korosztály 58 százalékát komolyan foglalkoztatja az öngondoskodás lehetősége, közülük 22 százalék komolyan tervez nyugdíjcélú megtakarításba kezdeni. Ugyanakkor 38 százalékuk gondolja azt, hogy már cselekednie kellett volna.

A nyugdíjas évekhez legközelebb állók, vagyis az 50 fölöttiek között jóval magasabb azok aránya, akik már léptek, hiszen közel harmaduk már rendelkezik kifejezetten nyugdíjcélú megtakarítással, ugyanakkor az elkésettség érzés is jobban megjelenik ebben a korosztályban:

a nyugdíjcélra takarékoskodást tervezők 44 százaléka érzi úgy, hogy már kellett volna valamit tennie.

Ez is érdekelheti:

• Adókedvezmények és állami támogatások, ezek maradtak az év végére

Miért nem valósulnak meg a nyugdíj tervek?

A legtöbben – a válaszadók 60%-a – alacsony jövedelmükkel magyarázzák lemaradásukat, második leggyakoribb okként viszont a „másra fordítottam a pénzt” válasz került említésre a nyugdíjcélú tervek meg nem valósulása kapcsán. Ez szintén utalhat az anyagi források hiányára, de arra mindenképpen, hogy az adott életszakaszban más célok elérését fontosabbnak tartják.

Egy válás is keresztül húzhatja a nyugdíjcélú terveket

A családi állapot is meghatározó:

• A megkérdezettek 23 százalékánál állt elő olyan változás a családi állapotban – például gyerek születésével, vagy épp válással –, ami átrendezte az elképzeléseiket.
• Ezen belül az egyedülálló szülők és a mozaikcsaládosok helyzete a legnehezebb, közel 40 százalékuk indokolta úgy, hogy nyugdíjcélú öngondoskodással kapcsolatos terveik családi okok – feltehetően elsősorban a válásuk – miatt nem valósultak meg.
• A nyugdíjcélú elképzelések meghiúsulásaként megjelölt indokok kapcsán az is látható, hogy a lista végén – valamennyi választ figyelembe véve – a tervek megváltozása (9%) áll, a tájékozottság hiányára pedig a nyugdíj előtt álló lakosság 12 százaléka hivatkozott.

Ha nem látjuk, nem lépünk

Bár frusztrálja az embereket, hogy nem tesznek a nyugdíjas évek biztonságáért, mégis sokan halogatják a konkrét lépéseket.

Könnyen tévútra visz az is, hogy jelenleg sokan megfelelő anyagi körülmények között látják családjukban a nyugdíjasokat.

A válaszadók 42 százaléka szerint szüleik, nagyszüleik képesek kijönni a havi bevételükből, további harmaduknál még 1-2 extra kiadásra is van lehetőség és 14 százalék szerintük azok aránya, akik nyugdíjasként még ennél is többet megengedhetnek maguknak.

Ez a tapasztalat azonban könnyen csapdát jelenthet, hiszen elodázhatja azokat a döntéseket, melyeket ma már szükséges megtenni annak érdekében, hogy időskorunkra anyagi biztonságot teremthessünk. A jövő nyugdíjasainak már sokkal több saját megtakarításra lesz szükségük annak érdekében, hogy megfelelő nyugdíjszintet érjenek el.

– mondta el Molnár Zsolt, a Groupama Biztosító főosztályvezetője.

Ez is érdekelheti:

• LTP után: 10 gondolat, hogy miért éri meg TBSZ-t nyitni

 7 év alatt közel másfélszeresére nőtt a házasságot kötők aránya (KSH, 2017. év végi adatok), azonban a válások száma nem csökken, a házasságok fele továbbra is így végződik. Megnőtt az egyedülállók, egyedülálló gyerekkel élők és az un. mozaikcsaládok – amikor a párok már nemcsak közös gyermekeiket nevelik élnek együtt, hanem új párjuk előző kapcsolatából született gyermekeivel is – aránya. Ezek a társadalmi csoportok jogilag, anyagilag teljesen új problémákkal szembesülnek a mindennapi feladatokban, mint a klasszikus családmodellben élők. A Groupama Biztosító az NRC kutatócéggel végzett reprezentatív kutatásában ennek az öngondoskodási aspektusát vizsgálta.

Összeköltöző családok, zsugorodó perspektíva

Nem meglepő, hogy a különböző családmodellek eltérő várakozással néznek nyugdíjas éveikre. Legpesszimistábbak a mozaikcsaládban élők, a gyerekek eltartása és mindennapok költségei mellett a jövőre való tervezés, az erről való gondoskodás szinte megoldhatatlan számukra, 91%-uk gondolja úgy, hogy lesznek nyugdíjasként anyagi nehézségei. Hozzájuk képest a klasszikus családmodellben élők 78%-a, az egyedülálló, gyerekkel élő szülők 77%-a számít anyagi nehézségekre.

Különböző családmodellek, különböző nyugdíjstratégiák

A nyugdíjas évekről való gondoskodás tekintetében nagyon különböző stratégiákat figyelhetünk meg. A már említett mozaikcsaládokban mind közül a legalacsonyabb (12%) a nyugdíjcélú megtakarítások választása, vélhetően a jelen terhei miatt.  Ugyanakkor ők építenek leginkább a gyermekek jövőjére, 44%-uk stratégiája az, hogy ha taníttatja a gyermekét, aki majd emiatt jó anyagi körülmények között élhet, az ő nyugdíjas éveire is biztonságot fog tudni nyújtani. A mozaikcsaládban élők 51%-a mondja azt, hogy már tett valamit a biztos nyugdíjas évei érdekében, de ez elsősorban a gyerekbe, nem pedig megtakarításba, vagyontárgyakba, vállalkozásokba való befektetést jelenti.

A hagyományos és az egyszülős családokban élő felnőttek jóval nagyobb arányban (21% és 26%) rendelkeznek nyugdíjcélú megtakarítással. A kutatás megmutatta azt is, hogy bár az egyszülős családok körében elterjedtebb az öngondoskodás, mint a klasszikus családokban, ez azonban nem jár együtt pozitívabb várakozásokkal, a klasszikus család nagyobb biztonságot nyújt tagjainak.

A nyugdíjtervekkel kapcsolatban egyébként érdekes, hogy valamennyi családmodell esetében az első helyen áll a nyugdíjaskori munkavállalás, a gyerekes családok közül a legnehezebb helyzetben lévő mozaikcsaládban élők tervezik legnagyobb arányban, hogy dolgozniuk kell majd nyugdíjasként, közel 30%-uk szerint ez lesz megélhetésük egyik forrása idős korukban.

– tette hozzá Molnár Zsolt, a Groupama Biztosító Értékesítés Támogatási főosztályvezetője.

A klasszikus és mozaikcsaládok eltérő gazdálkodási mintát követnek

Számos hazai és nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a házasságban élők hosszabb élettartamra számíthatnak. A házastárs jelenléte különösen a férfiak életkilátásait növeli meg. Ez összefügghet azzal, hogy a házasságban élők anyagi helyzete, egészségi állapota általában kedvezőbbnek mondható, illetve, hogy a házastárs pozitívan hat a lelki állapot alakulására is.

A mozaikcsaládok kutatása a szociológia fehér foltjának számít. Számos kutatás csak a kétszülős és az egyszülős háztartásokat különbözteti meg, ugyanakkor interjús kutatások azt mondják, hogy a hagyományos és a mozaikcsaládok jövedelmi helyzete, gazdálkodási mintái, döntés mechanizmusaik alapvetően különböznek. A mozaikcsaládok az esetek túlnyomó többségében válással keletkeznek, ami nyilvánvalóan megszakítja az egyének anyagi felhalmozásainak folyamatát. A mozaikcsaládokban élő szülők egy része gyermektartást fizet különélő gyermeke után.  Ezek alapvetően határozzák meg a mozaikcsaládok életkörülményeit. A családdal foglalkozó pszichológusok pedig gyakran tapasztalják, hogy a mozaikcsaládok kétpólusúak maradnak, azaz a szülők érzelmileg szorosabb kapcsolatot ápolnak vér szerinti, mint nevelt gyermekeikkel. A gyermekekkel kapcsolatos döntésekben a vér szerinti szülőnek jelentősebb szerepe van.

– mondta Monostori Judit, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.