Megjegyezte: mindez úgy, hogy jelenleg „csupán” 1,1-1,2 Celsius-foknál tart a felmelegedés a 19. század végi időszakhoz képest. Szinte minden héten történt valami szokatlan, a normálistól eltérő jelenség – ennek egy része a természetes változékonyság velejárója, de a globális klímaváltozás hatására „új normálissá” válhat az, ami most szélsőség. Ezek a szélsőséges események időben és térben szorosan egymást követve tovább fokozhatják a természeti, társadalmi és gazdasági károk mértékét – hívta fel a figyelmet.

Kis Anna azt írta: a múlt év néhány szélsőséges időjárási eseménye valóban kivételes volt.

Az északi félteke az eddigi legmelegebb nyarát tapasztalhatta meg, hőhullámokkal, katasztrofális vegetációtüzekkel, jelentős esőzésekkel és áradásokkal.

– fogalmazott, hozzátéve: 2021-ben Északkelet-Kanadában, Kínában, Észak- és Dél-Koreában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában volt különösen erős a melegedő tendencia.

Hangsúlyozta, hogy a szélsőséges időjárási jelenségeknek számos következménye lehet, hatása van például az emberi egészségre, pusztításokat okozhat a növény- és állatvilágban, továbbá infrastrukturális és gazdasági károkat okozhat. Utóbbiaknak következménye lehet például az élelmiszerárak növekedése is.

Kitért arra is, hogy a modellszimulációk szerint az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás következtében az egynapi maximális csapadék intenzitása a nyári szezonban 3-19 százalékos emelkedést mutat az ipari forradalom előttihez képest.

Ráadásul, egy ilyen esemény bekövetkezésének valószínűsége napjainkra többszörösére nőtt. Az ipari forradalom előtti szinthez képest 2 fokkal melegebb világban pedig további emelkedés várható az esemény intenzitásában és gyakoriságában – jelezte.

A szakember írásában egyebek mellett kiemelte, hogy 2021 júniusának utolsó napjaiban, Kanadában és az Egyesült Államok északnyugati részén extrém hőség lépett fel. Többször előfordultak 40 fok feletti értékek, Kanadában például megdőlt a korábbi rekord, hiszen 49,6 fokot mértek Lyttonban. Ez a hőhullám azért is volt különösen kritikus, mert a népesség egy olyan részét érintette, amely nincs felkészülve ilyen magas hőmérsékletekre – hívta fel a figyelmet.

Hozzátette, hogy a klímaváltozás miatt megnövekedtek a szélsőséges időjárási helyzetek, mint például a hőhullámok, az extrém csapadékesemények vagy az aszályok. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. helyzetértékelő jelentése szerint gyakorlatilag biztos, hogy a meleggel kapcsolatos extrémumok (a hőhullámokat is beleértve) a szárazföldek nagy részén gyakoribbak és intenzívebbek lettek az 1950-es évek óta. Ugyanakkor a hideggel kapcsolatos szélsőségek kevésbé gyakoriak és súlyosak napjainkban – írta.

A jelentés szerint nagyfokú megbízhatósággal mondhatjuk, hogy az ember okozta klímaváltozás a fő vezérlője ezen változásoknak

– hangsúlyozta a meteorológus.

Kis Anna felhívta a figyelmet arra is, hogy a jövőben az általános hőmérséklet-emelkedés mellett a hőhullámok súlyossága is nőni fog, amit a lokális melegedés és a további urbanizáció is erősíthet. Gyakoribbak lehetnek továbbá a hőhullám idején az aszályok is – írta, hozzáfűzve:

Rendkívül fontos, hogy a klímaváltozást mérsékeljük és hatékony alkalmazkodási stratégiákat dolgozzunk ki: nem lehet mindent elkerülni, de meg kell próbálni megelőzni vagy legalábbis minimalizálni a potenciális károkat – ez a világ minden országának érdekében áll.