Kemény Dénest senkinek sem kell bemutatni ebben az országban. A volt válogatott vízilabdázó, edző és állatorvos akkor szerzett komoly hírnevet magának, amikor a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként 2000 és 2008 között három olimpiai aranyérmet nyert meg. Összesen 15 éven keresztül – 1997 és 2012 között – volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, ez alatt minden megnyertek, amit csak el lehetett érni a vízilabdában.

Edzői pályafutása után a Magyar Vízilabda Szövetség elnökeként dolgozott tovább, 2018-ig, valamint tanít a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Az Animatiqua business műsorában, Kondacs Andrással beszélgetett múltról és jelenről, sikerekről és persze a kudarcokról is.

Indián hős és az inspiráló személyek

Kemény Dénes elárulta, hogy 7 évesen még eszébe sem jutott, hogy olimpiai bajnok akar lenni.

Inkább Winnetou, az indián hős lettem volna, ha választhatok. Az olimpiára akkor még nem gondoltam, bár a vízhez már volt közöm, úsztam és vízilabdáztam is, de a végcél még nem fogalmazódott meg bennem.

A vezetőedző szerint a legrosszabb helyzet egy ember életében, ha szembesül a saját hibáival. Neki a türelmetlensége az, éppen ezért sokat gyakorolta, hogy bár a lelkében türelmetlen, a hangján ez ne érződjön. Kemény nem csak a tulajdonságaiban, hanem az értékítéletében is ennyire tudatos, ha a példaképekről van szó.

Sosem volt igazi példaképem, de ennek megvan az oka: mindenkit elismertem, és mindenkitől láttam olyat, ami nekem nagyon tetszett, amit megpróbáltam elsajátítani, hogy az a tulajdonság meglegyen bennem is. De soha nem volt egyetlen példaképem, mert egy az egyben nem szerettem volna senkire sem hasonlítani. Engem a tulajdonságok inspiráltak, nem a személyek.

– mondta a „Három az Ezerből” című online üzleti műsorban.

Az ezüst csalódás, de magunknak köszönhettük

Talán innen jön az is, hogy mindig, minden helyzetben győzni akar.

Szerintem semmihez sem lehet úgy hozzáállni, hogy az nem fog sikerülni. Édesapám mindig azt tanította, bármit csinálsz az életben azt profi módon csináld! Vagy inkább ne is csináld! Mi egyetlen mérkőzésen sem terveztük azt, hogy ezüstöt vagy bronzot nyerünk, nekünk az aranyérem kellett. Igazából nem is tudtunk másnak örülni, de erről mi tehettünk, mert magasra tettük a mércét. Én még egy edzőmeccsen sem viseltem jól a vereséget, de olyan is volt, hogy a győztes meccs sem volt elég. Azt is kudarcként éltem meg, ha nem úgy játszottak a fiúk, ahogy az elvárható lett volna.

– emlékezett vissza a kapitányi évekre Kemény Dénes.

Pandémia alatt is jöhet a boldogság

Az elmúlt egy évben számára is „új világ” bontakozott ki a világjárvány hatására, de egészen máshogy fogta fel, mint a legtöbb ember.

Tudom, hogy áll a bál ezzel a pandémiával, de én sok-sok év utána kaptam egy jutalmat: maradnom kellett a fenekemen. Amikor egy életet leélsz úgy, hogy utazások, versenyek, edzőtáborok, amikor csak az van meg, hogy a bőröndöt már megint egy repülőtéren húzod, akkor kicsit vágyik az ember a nyugalomra. Én ebben az elmúlt egy évben boldog voltam. Tudtam kicsit pihenni, és az összes fontos emberi kapcsolatomat megtartottam.

Kondacs Andrásnak azt is elárulta, hogy a családja minden helyzetben elsőbbséget élvez.

Bármilyen tárgyaláson vagy fontos eseményen ülök, ha valamelyik családtagom hív, akkor felveszem a telefont. Nekem ez nem is kérdés, hiszen bajban lehetnek, akkor pedig fel kell pattani, és rohannom kell, hogy segítsek.

– tette hozzá őszintén Kemény.