Asztalos Péter, Horváth Gábor, Krakovský Stefan és Tóth Tamás a tanulmányukban egy új bankrendszeri versenyképességi indexet mutatnak be, amely a két, esetenként ellentétes perspektívát, a felhasználói és befektetői oldalt vegyíti. Ennek segítségével azonosítják Magyarország lemaradásának főbb okait az Európai Unió versenyképesebb bankrendszereitől, egyúttal bemutatják a sikeres felzárkózás további lehetőségeit.

Kerényi Ádám és Molnár Júlia a digitalizáció hatását vizsgálják, fókuszban a pénzügyi szektorral és a fintech-megoldások szerepének növekedésével. A szerzők rávilágítanak az előnyökre, egyúttal felhívják figyelmet a szolgáltatások kockázataira is.

Szücs Tamás és Ulbert József a valós értékelésre vonatkozó számviteli szabályok változásának hatását vizsgálják a hazai hitelintézeteknél. A szerzők arra keresnek választ, hogy a válság után hogyan változott meg a magyar hitelintézeti szektor valósérték-érintettsége, és ennek milyen következményei vannak.

Balog Dóra a tőkeallokációs problémát gyakorlati kérdések alapján vizsgálja a biztosítók példáján keresztül, hogy segítse a lehetséges módszerek közti eligazodást.

Hartung Katalin tanulmányában a környezetterhelés minimalizálására törekvő vállalatok optimális erőforrás-allokációját és belső elszámoló árainak meghatározását modellezi. A szerző lineáris tevékenységelemzési modell keretei között definiálja a kék gazdaság, azaz a „nullahulladék-elv” fogalmát.

Fülöp Tamás esszéjében az 1925. évi, a Speyer-bankház által magyar városok részére folyósított kölcsönök felvételének gazdasági, gazdaságpolitikai körülményeit vizsgálja.

Tetszett a cikk? Ne felejtsétek el megosztani! Köszönjük!