Szívós és eltökélt férfi, aki kitartó munkával a semmiből építette fel magát, határozottságával, egyszerű és célratörő gondolkodásával azonnal rokonszenvet kelt az emberekben. Mondhatnánk, hogy ez munkaköri elvárás egy biztosító társaság pénzügyi tanácsadójától, de Szekeres Csaba mentalitásából adódóan is egy higgadt profi benyomását kelti. Az eltökéltség és a határozottság jól érezhető a jelenlétében, hiszen keményen megküzdött mindenért eddig az életében és éppen ezáltal tud a magánéletében is harmonikus környezetet biztosítani. Karrierútja kiváló példa azoknak a pályakezdőknek, akik úgy érzik, hogy a jövőjük éppen ködbe burkolódzik, és csak egy kis lökésre lenne szükségük, hogy elinduljanak az életben.
Úgy tudom, hogy nem volt könnyű a gyerekkorod, honnan indultál?
Békéscsabán születtem és ott is nevelkedtem, kb. tíz éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Édesapám alkoholista lett, így édesanyámnak nem maradt más lehetősége, mint a válás. Ezután édesanyám nevelt, de tizenhat éves koromra lelkileg teljesen tönkrement és emiatt – az öcsémmel együtt – állami gondozásba kerültünk. Ezt nehezen viseltem, viszont akadt inspiráló élményem is, ugyanis a zord körülmények arra kényszerítettek, hogy idejekorán elkezdjek a karriertervezéssel foglalkozni. Emlékszem, egyszer amikor beugrottam egy helyi bankfiókba valahogy megfogott a hely szelleme. Az ott lévő emberek mindannyian szép ruhában voltak, kulturált körülmények között dolgoztak, én pedig bekaptam a horgot. Eldöntöttem, hogy mindenképp pénzügyi területen szeretnék majd elhelyezkedni.
Rengetegen szeretnének bankban vagy biztosítónál dolgozni. Te pontosan mikor kezdtél el dolgozni és milyen munkáid voltak akkoriban?
Már a gimnáziumi évek alatt több munkahelyem volt. Ez azt jelenti, hogy dolgoztam hétvégenként, az iskola után, és a nyári szünidőben is. Voltam árufeltöltő hipermarketben, de szedtem dinnyét is egy mezőgazdasági vállalatnál. Az érettségi után 19 éves fejjel pedig szinte azonnal főállású munkavállaló lettem. Ez volt az a pont, amikor az első alkalommal komolyan elgondolkodtam azon, hogy mihez is kezdjek a további életemmel. A kollégáim többsége 10-15 évvel idősebb volt nálam és még mindig ugyanazt a munkát csinálták, mint én. Azt éreztem, hogy bennem sokkal több van és mire én ennyi idős leszek, mint ők, nekem messzebbre kell jutnom. Ekkor határoztam el, hogy irány Budapest!
A budapesti munkavállalás sok vidéken élőnek jelent előre lépési lehetőséget. Te mivel foglalkoztál, amikor a fővárosba kerültél?
Egy gyorsétteremláncnál helyezkedtem el, ami segített messzebbre látni azzal, hogy felvázolt egy karrierutat. A cégnél megmutatták, hogy honnan, hová, mikor lehet eljutni, ami adott egyfajta kiszámíthatóságot és ez nagyon tetszett. Az éremnek persze van másik oldala is, hiszen ez az állás nem volt az életem álma. Viszont ahogy a karrier tervezést megmutatták, ahogy a célokat felállították az megfogott. Úgy éreztem ez olyan dolog, amit érdemes a magánéletbe is átültetni, vagyis fontos, hogy mindig legyen célunk, ami felé haladunk, és amiért minden nap hajlandók vagyunk tenni valamit.
Milyen irányba haladtál ezután? Mi volt a következő cél, amit magad elé tűztél?
Örültem, hogy biztos állásom van a gyorsétteremben, de a bankfiókban szerzett élményeim időről-időre be-bevillantak a napi munka során. Végül vettem egy nagy levegőt, összeszedtem minden bátorságom és elmentem egy állásinterjúra egy közismert bankfiókba. Nagyon büszke voltam akkor magamra, hogy ezt megtettem! Az interjú jól sikerült, elmondták, hogy érettségivel is be lehet kerülni a pénzügyi szektorba. Viszont követelmény az angol nyelvtudás is, ami ekkor nem volt még meg, így abban a körben nem vettek fel. Úgy tartják, ha pofára is esel, egy testhosszal akkor is előbbre vagy. Sokan ezt a fajta elutasítást kudarcként élnék meg, viszont számomra ez épp, hogy megvilágította a következő lépést a célom felé: meg kellett tanuljak angolul!
Hogyan kezdtél el angolul tanulni?
Az interjú után egész nap azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék a leghamarabb megtanulni angolul. Végül egy magántanárnál kötöttem ki, ami ugyan havi 30 ezer forintomba került, – ami akkoriban, a gyorséttermi fizetéshez viszonyítva rengeteg pénz volt – de úgy éreztem, hogy ez olyan befektetés, amely később biztosan megtérül majd.
Megérte az árát a befektetés, hogy látod?
Mindenképp! Amit magunkba és a jövőnkbe fektetünk be az mindig megéri. A gyorséttermi éveim alatt igyekeztem minél több pénzt megtakarítani és befektetni másba is. Ekkor indítottam el az első havi 20 ezer forintos Lakáskassza szerződésemet. Mivel ekkor csak nettó 120-130 ezer forintot kerestem, így az első Lakástakarék-pénztári szerződés indítása is okozott némi kihívást, de végül megoldottam. A rezsimet tudatosan kontroll alatt tartottam. Azzal, hogy a gyorsétteremben ehettem, az ennivalóra nem kellett költenem. Albérletnek pedig nomád megoldást kerestem, ugyanis ötödmagammal költöztem össze, így lakbérre is alig fizettem többet, mint havi 25 ezer forint.
Gondoltál arra, hogy ne csak megszorító intézkedéseket foganatosíts magaddal szemben, hanem inkább egy jobban fizető állást keress?
Sokat töprengtem azon hogyan tudnám összekötni a kellemeset a hasznossal, így végül a nyelvvizsga központba mentem dolgozni. Reméltem, hogy ott biztosan megtanulok angolul, ami – a nagy célomhoz – a banki álláshoz kellett. Jól döntöttem. Emelkedett a fizetésem és anyagilag is utolértem magam. Kicsit utazgattam és vettem pár új ruhát is, hogy fel tudjak majd öltözni a bankos interjúra. Mikor két és fél év után végre eljutottam oda, hogy már tárgyalási szinten beszéltem angolul, ismét elküldtem az önéletrajzom egy banki álláshirdetésre.
És sikerült végül?
Egy kereskedelmi bank call-centeres pozíciókat hirdetett, az egyiket megpályáztam és elsőre fel is vettek. A korábbi fizetésemhez képest itt már majdnem kétszer annyit kaptam, sőt még teljesítményarányos bónuszt is fizettek. Mivel nem éltem nagy lábon a többletfizetésből további két lakás-takarékpénztári szerződést indítottam. Amikor megszilárdult a pozícióm a bankban, felhalmozási céllal indítottam még egy havi 30 ezer forintos tőkegyűjtő életbiztosítást is. Az évközi és az évvégi bónuszokat is mind befizettem az életbiztosítási számlára.
Miért tartottad fontosnak, hogy ilyen komolyan foglalkozz a megtakarításokkal?
Az integritás miatt. Személyes hitelességem fenntartása fontos volt számomra. Időközben ugyanis pozíciót váltottam a bankon belül, a call-center után az értékesítés-támogatási részlegre kerültem. Jobb lett a fizetésem és képet kaptam azokról a különféle banki termékekről, amelyeket forgalmaztunk. Úgy gondoltam, hogy ha ezek a termékek tényleg olyan jók, akkor miért ne vásárolhatnék belőle magamnak is? Hiszen így erősebb hittel és szilárdabb meggyőződéssel tudom majd az ügyfeleknek is ajánlani a különféle befektetési és biztosítási konstrukciókat. Az eddigi megtakarítások mellé egy kockázati életbiztosítást is kötöttem saját magamra baleset és betegségek esetére.
Milyen befektetésekben láttál még akkoriban fantáziát?
Mivel rálátásom volt az egész privát banki portfólióra, volt időm mindent szisztematikusan végig nézni. Lakástakarék szerződésem és életbiztosításom már volt, ezért valamilyen hosszú távú befektetésben gondolkodtam. Végül egy nyugdíjbiztosítást választottam a portfóliómba.
Szerinted megéri nyugdíjbiztosítást kötni? Hogyan lehet erről meggyőzni az ügyfeleket?
Szerintem jól választottam, mivel sikerült átlátnom és jól megértenem a banki termékeket. Sokszor éreztem azt is, hogy én jobban tudnám csinálni az értékesítést azoknál, mint akiket támogattam. Ezért ismét megpályáztam egy pozíciót a bankon belül, és így néhány hónap múlva a központból egy bankfiókba kerültem, mint személyi bankár. Nagyjából 8 évvel azután, hogy 17 évesen bementem egy vidéki bankfiókba, egy bankban voltam, méghozzá olyan szerepben, amilyenben mindig is szerettem volna lenni. Az ügyfeleket egy pénzügyi vagy biztosítási termék minőségéről úgy lehet meggyőzni, ha mi magunk is hiszünk abban, hogy az adott termék jól működik.
Személyi bankárként hogyan hatott a növekvő jövedelmed a személyes anyagi helyzetedre?
Nem szálltam el. Annak ellenére, hogy hétszámjegyű fizetést is meg lehetett keresni személyi bankárként, és akár több százezres nagyságrendben is lehetett félre tenni havi szinten, a költekezési struktúrám nem változott. Ugyanazokat az átlagos ruhákat vásároltam, mint korábban, amikor még a gyorsétteremben dolgoztam. Egyedül az albérletből költöztem el, hiszen akkor már nem akartam minden áron másik négy emberrel együtt lakni. Fontosabb lett számomra a privát idő és a mentális feltöltődés. Majd megint kezdtem azt érezni, hogy ismét munkahelyet fogok váltani.
Hogyan lettél személyi bankárból végül biztosítási tanácsadó?
A bankfiókban prémium ügyfélkörért voltam felelős és azt láttam, hogy az ügyfeleim jelentős része vállalkozóként keresi a kenyerét. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a vállalati környezet után szívesen kipróbálnám magam a vállalkozói szférában is. Nagyjából két és fél évvel ezelőtt végül az élet döntött helyettem miután egy konkurens bank felvásárolta a privát banki üzletágat ahol dolgoztam. Ekkor döntöttem úgy, hogy biztosításokkal szeretnék foglalkozni. Saját vállalkozást indítottam, ahol ma is pénzügyi tanácsadóként dolgozom, méghozzá Kali Józseffel egy irodában, aki a Generali Biztosító sztárértékesítője. Így végül az alkalmazotti státuszt vállalkozóira cseréltem.
Hogyan lehet ma valakiből sikeres biztosítási tanácsadó? Hogyan vihet haza akár hétszámjegyű fizetést – nettóban?
Én teljes mértékben jutalékos rendszerben dolgozom, ami elegendő a megélhetésemhez és ahhoz, hogy a megtakarításaimat is tudjam fizetni. Mindenképp szükséges, hogy legyen az emberben egy egészséges karrierigény. Legyenek olyan céljai, amiért hajlandó is tenni. Vállalkozónak lenni nem munkahely kérdése, mert ez egy életforma, egyfajta mentalitás. Másfajta gondolkodásmódot – nem jobbat, csak másfajtát – igényel, mint az alkalmazotti státusz. A hétköznapi kihívások itt időről-időre kilökik az embert a saját kis komfortzónájából. A saját magam főnöke vagyok, elszámolnom is magammal kell. Ezért nincs értelme kifogásokat keresni és másra mutogatni, ha nem sikerül valami. Mind a karrieremet, mind a privát életemet magamnak kell menedzselnem.
Lehet másoknak is jól jön pár gyakorlati jótanács, te mivel motiválod magad a munkád során?
Az alapelveim hosszú évek alatt alakultak ki. Nincs túl sok belőlük, de épp ez az, ami garantálja, hogy nem tudok elveszni a részletekben. Manapság egyre bonyolultabb világot élünk, az egyszerűség lassan luxus lesz.
- Értékteremtés: Az ügyfélnek prémium kiszolgálást kell adni. Ez az, ami igazán motivál. A pénz a jól végzett munka „következménye”, egy olyan indikátor, amely a teljesítményemet mutatja. Ha jól dolgoztam azt ajánlással honorálják az ügyfelek.
- Lemondani tudás: A legnagyobb kihívás az, hogy időnként le kell tudjunk mondani dolgokról. Sőt, előfordul, hogy nem is csak időnként, hiszen céljaink elérése érdekében akár egy hosszabb időszakon keresztül is meg kell tenni ezt. Egy döntés mindig választás, ugyanis amikor döntünk valami mellett, akkor az összes többi lehetőségről egyúttal le is mondunk. Máskülönben sosem döntöttünk igazán.
- Fegyelmezettség: A célok eléréséhez muszáj összeszedettnek lenni. A munkahelyi keretek (kora reggeli munkakezdés, 8 óra munka, stb.), vagy az irodai szabályok nem kötik a vállalkozókat. Viszont a célok eléréséhez tartanunk kell magunkat valamihez. Ha rossz az időgazdálkodásunk, szétesik a napunk.
- Kis lépések: Fontos, hogy ne tévesszük össze a mozgást a haladással. Én mindig a saját tempómban haladtam, kis lépéseket tettem, másoknak is ezt ajánlom. Végül mindenki úgyis azt kapja, amivel a legtöbbet foglalkozik.
Hogyan tovább? Milyen céljaid vannak a következő évekre?
A tudás megosztása hozzásegíthet másokat ahhoz, hogy ne kelljen ugyanabba a hibába beleesniük. Időm egy részében ezért előadásokat tartok olyan fiatal pályakezdőknek, akik most próbálgatják a szárnyaikat a biztosítási szakmában.
A munka mellett pedig egyre nagyobb hangsúlyt próbálok a szabadidő hasznos eltöltésére is, hiszen ebben az időben tudok feltöltődni, hogy amikor ismét elkezdődik a hét, a maximumot tudjam kihozni magamból.
 Szekeres Csaba |
NÉVJEGY
Személyes pénzügyi tanácsadó, pénzügyi coach. 10 éve foglalkozik pénzügyi és biztosítási tanácsadással, több mint háromszáz háztartással tart fenn szoros kapcsolatot. ELÉRHETŐSÉG |
Tetszett a cikk? Ne felejtsétek el megosztani! Köszönjük!
KÉRJÜK, HOGY TÁMOGASD A MUNKÁNKAT!
A Biztosító Magazin küldetése, hogy elősegítse Magyarországon a biztosítási tudatosság növekedését, valamint, hogy platformot teremtsen a szakmában dolgozó kollégák személyes márkájának építésére.
Ha neked, is fontosak ezek az értékek, akkor kérjük, hogy támogass minket! Kis összegnek is örülünk és hálásak vagyunk érte.
